Álmomban...

Álmomban mindig jó fej vagyok....
- sajnos a valóságban ez nem így működik. Bár igyekezet van rá.

Álmomban mindig vidám vagyok...
- de az élet egy egészen más forgatókönyvet ír, amin nem lehet mindig nevetni.

Álmomban mindig aktív vagyok...
- de néha elfogy a fiatalos lendület

Álmomban mindig sovány vagyok...
- lehet,hogy jobb lenne az álmokban élni?

Álmomban mindig szeretek...
- viszont a való életben is sokszor

Álmomban mindig szeretnek...
- na ezen a téren komoly lemaradásom van.

Álmomban mindig igazam van...
- wz nincs így, és nem is fontos, hogy mindig igazam legyen

Álmomban mindig igazat mondok...
- ez viszont már nagyon fontos.
A hazugság megöli a szellemet Nem hazudok senkinek, de ugyanezt várom el én is.

Álmomban mindig győztes vagyok...
- az életben jó lenne néha győzni

Szerelemesek kalauza...

Csak egy csók volt...
De soha ne feledd,
Neked adtam benn,
A lelkemet.

Az ember nem azért szereti a maga választottját, mert az a legkülönb, hanem ellenkezőleg, azért hajlandó könnyű szívvel lemondani a legkülönbekről, mert szereti őt.
Az igazi szerelem a végtelenbe nyújtja és érezhetetlenül könnyűvé párolja a kötelékeket.
És mégis a legszívósabb kötelék ez, ami embert emberhez fűzhet, a bizalom.
Az igazi szerelmespárt, nem azok jelképezik, akik egymáshoz bújva, egymás szemében mereven megbűvölődve, vakon és süketen lebegnek a zajló világban.
Az igazi szerelmesek szabadon, derűsen mennek a maguk útján még akkor is, ha ez az út jobbra-balra messze viszi őket egymástól.
Elfogulatlanul, szabadon nézik az élet kínálkozó szépségeit és tiszta szívvel gyönyörködnek bennük.
A tépelődő féltés helyett a hit bizonyossága van bennük, ez teszi őket olyan derűsekké.
És ha néha a távolból összeakad a tekintetük, egy-egy mosollyal üzennek egymásnak.
Hogy semmi baj nincs.

Megbocsátani!

A három legnehezebb dolog az életben: bízni, hinni, megbocsátani.

Sokkal építőbb lenne, ha az emberek megpróbálnák megérteni állítólagos ellenségeiket.
Megbocsátani sokkal hasznosabb, mint felkapni egy követ és hozzájuk vágni.
Még hasznosabb megbocsátani, ha dühöd csillapíthatatlan.
Élni a lehetőséggel, hogy a rossz helyett magunknak és másoknak is jót tegyünk, ez a legnagyobb megpróbáltatás.

Gondolatok a szerelemről!

A szerelem az a vágy, amelytől ugyan megszédülünk, aláhullunk, de később összefonódunk szerelmünkkel, mely nem más, mint a termékeny talaj, majd részévé válunk és részünkké válik.
Mert a szerelem, csak múló zsongás, illanó köd, tétova szédület.
Ami utána van, az összeérés...

Mi a szerelem? Alkalom

A hosszú szenvedésre:

Bár tenger kínja, vágya nyom,

Nem elég néki mégse.

Futó tekintet, úgy lehet,

Amely rabságba ejtett,

De úgy betölti életed,

Hogy már el nem felejted...

És rostokolsz a sarkokon,

Az árnyban meghuzódva,

S csak egy kérdésed van: vajon

Ma láthatod-e újra?

Nincs ég se, föld se már. s bolond

Szived szorongva hordod;

Hiszed, mit félig súgva mond,

Eldönti majd a sorsod.

Hetekre dús emlékezet

Egyetlen lassú lépte,

Hogy biztatón fogott kezet

És szeme rebbenése

Üldöz fényével untalan,

Mint nap s a hold az égen;

Nappal mindig nyomodba' van

S éjed övé egészen.

Mert végzet, hogy e drága kínt

Magaddal hordd, a szívben,

S hogy úgy öleljen át, amint

Hinár ölel a vízben.

Mi a szerelem??

Az ember szinte mindig ismételgeti azokat a dolgokat, amik nap, mint nap foglalkoztatják.
Ugyanazt leírni, elmondani, átgondolni, csak más szavakkal... kimeríthetetlen.
S csak reménykedünk benne, hogy van aki nem unja.
Mikor már csordultig van a pohár, de még mindig szomjas vagy.
Mikor tele a bendőd.
Egy falat se menne le, de mégis még mindig érzed, hogy éhes vagy.
Mikor kifogy, elakad és nincs is már több szó.
De még mindig mondanád.
Mikor forróságtól égsz, s mégis ráz a hideg.
Mikor nincs egy perc sem amit ne a gondolatával töltenél, s mégis még mindig kevéssé van benned.
Mikor épp úgy utolsó gondolatod az eltelt nap végén, mint ahogy első is egy új nap kezdetén.
Mikor a rossz dolgokat is máshogy, más szemmel nézed. S mindent könnyebben, türelmesebben kezelsz.
Mikor akkor is mosolyogsz, mikor épp nincs min. S gondolata finom kis barázdát húz ajkad szögletében.
Mikor félted, aggódsz és minden percét vigyáznád... persze csak csendben, óvatosan messziről.
S ahogy elfogy a szó és világosodik az értelem, úgy döbbensz rá, hogy ez szerelem.
Van jobb és én ismerem...