Boldog akkor leszel…
Amikor hozzátartozóid tökéletlenségét ,épp úgy elviseled…
Ahogy szeretnéd, hogy ők a Te tökéletlenséged elviseljék.
Senki sem tökéletes…
Minden kapcsolaton, még a Miénken is rengeteget kell dolgozni…
Mert ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz…
Nem számít, ha nem érted, néha mit, miért akarok csinálni…
Elég, ha kész vagy támogatni a választásomat.
Még ha abban a pillanatban a miértet, nem is fogod fel egészen.
Mi minden lehetnél, még Magad sem tudod..?
Akkor honnan tudnám Én..?
Talán egy szép szó, a mondat elején...
A szó, amit kimondunk...
Szeretlek...
A mondat, amit Én érthetek...
S amit Rajtam kívül, csak Te értesz.
Szeretetet adok, Békét, és Hitet, egy reményteljes életet.
Cserébe add Nekem azt, ami Benned rejtve van...
S Tőlem megkapod, amit eddig titkoltam.
A szerelmem fénye, Téged illet…
Ez a Földön túli boldogság, már csak a Tiéd.
Lelkemből a béke, nem lehet másé...
Szívemben a szerelem, sosem válik köddé.
Éveket, évtizedeket adok az életemből...
Hiányod nem lesz a szeretetből.
Te is adj Nekem mindent, mit másnak nem adtál...
Olyat nyújtok érte, mit nem is várnál.
Ne csak szeretgess, Őrülten szeress, nyíltan és őszintén...
S megízlelheted, a boldogság gyümölcsét.
Így legyél Nekem, igazi jó Társ.
Szívedre hallgass, Velem kapcsolatban...
S meglásd, elérsz mindent, a Mi világunkban.
Én sem hiszem, Te se hidd a rosszat, mi Rólunk szól...
Amit az irigység formál, szavakból.
Engedd, hogy mindig vigyázhassak Rád...
S nem érhet Minket többé, hamis vád.
Én nem leszek, a lelkednek börtöne...
Kérned sem kell, Veled maradok, örökre.
S ha, testemből a lelkem egyszer elszáll…
Lelkednek adja át, minden varázsát.
A verseimet hagyom Neked, hátra…
Ne csak a szerelmedre emlékezz, de egy igaz barátra.
De még itt vagyok, Veled, s Te is tudod, Neked…
S ha majd az kell, én megfogom kezed.
Ha már nem is tudod, nem is hiszed…
Akkor simulj hozzám, s Én hiszek helyetted, Neked.