Alázat..?
Szerénység..?
S, hogy elkerült az erénység..?
Ezeken...
Még mindig csak mosolyogok.
Fejjel a falnak rontottam...
Valamit mindig elrontottam...
De a hibáim az Enyémek.
Nem Én voltam...
Kit, kikerült az igenlés...
A fejbólintás...
A kitérés.
Más lettem..?
Lehet.
De nem idegen...
Nem holmi összeszokott nyúl...
Köztetek az ólban.
Bennem is nyomot hagy az ostorsuhintás...
Nem mindig kőkemény...
Mind, ki...
Csiszolatlan gyémánt.
Bár...
Még mindig lobbanok...
Nem méricskélek.
Egészen...
Tele pohárral adom énem.
S ha Én is telt pohárral kapok...
Kinek-kinek a magáét adom.
Tehetetlen gőgöm egoista fajta...
Ki mindenért a mindent akarja.
