Az Érzés, ami Igazi...

Az Érzés, ha Igazi...

Mi pedig tudjuk, hogy Igazi..! 

Egy napon kell valaminek történni.

Mert Téged és Engem, valóban összeköt a láthatatlan szál...

Ami nem csak látomás.
Azt nem lehet a távolsággal elszakítani.
Sokáig azt nem lehet kibírni, ha nincs a másikból semmi.

Egy Igaz Érzés előtt nem létezik távolság, ledönt minden akadályt...

                                                   €$@ß@

 

A szerelmet, nem pótolja semmi...

A szerelem érzése, ha az életünkben jelen van...

 Mindent pótol...

De a szerelem nélkül leélt életet...

Nem pótolja semmi.

                                  €$@ß@

A szerelem három dimenziója...

A szerelemnek három dimenziója létezik.

Az egyik az úgynevezett függő viszony...

Ez az, ami az emberek többségével történik.

A férj a feleségétől függ, az asszony a férjétől.

Kizsákmányolják egymást, uralkodnak egymás fölött, birtokolják...
Majd árucikké alacsonyítják egymást.
Az esetek kilencven százalékában ez történik a világban.
Ezért a szerelem, ami egyébként a paradicsom kapujához vezethetne...
Legtöbbször a pokol kapujához vezet.

A második a két független személy közötti szerelem.

Ez csak néha-néha fordul elő, de ez is szenvedést hoz...
Mert állandó ellentét van a két fél között.

Egyik sem alkalmazkodik.

Mindketten annyira függetlenek...
Hogy egyikük sem hajlandó kompromisszumra, alkalmazkodásra.
A költők, művészek, gondolkodók, tudósok egyfajta független életet élnek...

Legalábbis az elméjükben...

S ezért, mind olyan emberek, akikkel lehetetlen együtt élni.
Túl excentrikusak az együttéléshez.
Meghagyják a másik szabadságát...
De ez a szabadság inkább nem törődömségnek tűnik, mint szabadságnak.

Nem igazán fontos nekik a másik.

Meghagyják egymást saját közegükben.
Ez a kapcsolat felszínes...
Mert valójában félnek mélyebbre hatolni egymás világában.

Jobban ragaszkodnak a saját szabadságukhoz, mint a szerelemhez...

S nem akarnak kompromisszumot kötni.

A harmadik lehetőség az összefüggés lehetősége.

Ez valóban nagyon ritkán történik meg, de amikor megtörténik...
Akkor ott megjelenik a földi paradicsom.
Két ember, akik nem függetlenek, de nem is függnek egymástól.

Mérhetetlen szinkronban vannak egymással...

Egymásért lélegeznek...

Mintha egy lélek lenne két testben.

Amikor ez megtörténik, akkor történik meg a szerelem.

Csak ezt hívhatjuk szerelemnek.

Az előző kettő nem igazi szerelem, azok csak egyezségek....
Társadalmi, pszichológiai, biológiai egyezségek.

Csak a harmadik lehetőségnek van köze a spiritualitáshoz.

                                             €$@ß@

Nem hiszen el, hogy csak álmodunk...

Hogyan mondjam el..?

Szeretlek, mint nyiladozó bimbó a harmatot…

Kezem reszket, alva, s ébren is csak Rád gondolok…

A titkos sóhajt, a vágytól burjánzó délutánt…
A kedves szavakat néked, tenéked, Királylány.

Hogyan mondjam el..?

Szeretlek, mint szorgos méh a nektárcseppeket…

Égi enyhet terítesz lelkemre, feledve a könnyeket…

Benned égve, lángoló életű kedv derít…
Mennynek üdve, felejti a bánat perceit.

Hogyan mondjam el..?

Szeretlek, mint szomjazó föld a szakadó esőt…

Földi ember így, még nem szeretett soha Nőt…

Istenek ajándéka, nem érhet föl egy csókodért…
Csókjaidba veszve, véled pusztulni üdvöt ér.

Hogyan mondjam el..?

Szeretlek, mint holdsugár a bűvös éjt…

Szívem rejtett tükrében, Te vagy Aphrodité…

A hosszú esteket s a borút, ha búcsúzunk…

Hogyan mondjam el..?

Amit elmondani sem lehet...
Nem…

Nem hiszem el, hogy csak álmodunk.
 

                            €$@ß@

Vágytól kergetett, őrült verssorok…

Szerelmes szívem, verssé változik…

Buja szavaim között, rezonál a csend.

S míg szárnyaló lelkem, kiírja álmait…

Rímjeim között, helyreáll a rend.

Vágytól kergetett, őrült verssorok…

Érted lüktető, mandula ízű dallamok.

S addig, míg Neked muzsikál a lelkem…

Megértem milyen a sorsommal játszanom.

                                            €$@ß@

Csókjaiddal álmodom...

Ágyra dőlt bujaságban, lágyan született szelídség...
A ragyogó nap tüzét szítja, szomjas szerelmünknek.

Remegő combjaid közt, szíved köszönöm meg...
Finoman, simogatva, szemérmed báján gyönyörködve.

Míg szorítva ölellek, ránk játssza magát a pillanat csendje...
Az izzó időnkben sikló, teljesség rendje.


Csókjaiddal álmodom...

                                              €$@ß@