Az álmok, mindig elkísérnek...
Éjjel-nappal utolérnek.
Finom rezdüléssel Rád talál...
Amiről azt hitted nincs.
Mégis vártad...
Érezted, csak Rád vár...
Miért élnél bilincsben..?
Mint gyönyörű keret...
Úgy fog körbe a képzelet.
S minden tettünk...
Mit szeretetünk diktál.
Megdicsőül szenvedélyünk tüzében...
Míg lelkünk az égbe száll.
Egyetlen őszinte ölelésben...
Légből nőtt karok ölelnek.
Rád nevető ragyogó kék szemek...
Mosolyunk jelenti ...
Az ÉLETET...
Álmodtál Rólam, kicsit, s nagyot...
Álmodtad azt is...
Veled vagyok.
Felhőket láttál szemeimben...
Ezüstben, kékben csillogott a Kincsed...
Csak néhány szó volt felületes...
Míg az érzés...
Egyszer...
Majd, lehet minden.
Álmodom Rólad, kicsit, s nagyot...
Álmodom azt is...
Veled vagyok.
Már nem futunk előle...
S nem bánjuk, hogy egymásnak adtuk...
Frissen virágzó vágyunk...
Több is történt, mint egy álom...
Amit most élünk, mára, több...
Mint amiről szólt hajdan az álom...
Álmodunk Egymásról, kicsit, s nagyot...
Álmodjuk azt is...
Együtt vagyunk.
Nincsenek titkok, kegyetlenek, lágyak...
Éreztük végig, hogy jön már a másnap....
Nem ígértünk semmit, csak álmodtunk róla...
Jó most a ma...
De jobb lesz a holnap.
€$@ß@
