Olyan rég óta vártam már, Annyi kétség és rossz nap után, Te vagy az egyetlen jó talán, Magaddal hoztad, a holdfényt az éjszakán.
De bárhogy is érzek, a perctől még félek, Mi nem lehet csak a miénk, Ha mellettem lennél én örökre hinném, Hogy nem lehet sohase másként.
Hogy is mondhatnám el amit érzek, Légy mindig mellettem ez az mit kérek, Csak álmodom, hogy mellettem ébredsz, Én bármit megtennék, hogy érezd, nem hittem volna hogy valóra válhat, de mégis itt vagy, minden más várhat, s nem álmodom, hogy mellettem ébredsz, én bármit megtennék, hogy érezd…úgy féltelek.
Magányból ébred a szenvedély, Csak azt kérném, hogy maradj még, Mert többé nem lehet semmi már, Ami bánthat elűztél mindent ami fáj.
De bárhogy is érzek, a perctől még félek, Mi nem lehet csak a miénk, Ha mellettem lennél én örökre hinném, Hogy nem lehet sohase másként.
Hogy is mondhatnám el amit érzek, Légy mindig mellettem, ez az mit kérek, Csak álmodom, hogy mellettem ébredsz, Én bármit megtennék, hogy érezd, nem hittem volna, hogy valóra válhat, de mégis itt vagy, minden más várhat s nem álmodom, hogy mellettem ébredsz, én bármit megtennék, hogy érezd…úgy féltelek
Hogyan is mondhatnám el, annyi érzés tör most fel, és nincs az a szó, ami elég jó, arra hogy veled érjen fel, olyan rég óta kerestelek már, el is feledtem, milyen lehet egy érintés, mely lelkembe vés, minden pillanatot veled.
De bárhogy is érzek, a perctől még félek, Mi nem lehet csak a miénk, Ha mellettem lennél, én örökre hinném, Hogy nem lehet, sohase másként Úgy féltelek, Hogy is mondhatnám el amit érzek, Légy mindig melettem, ezaz mit kérek, Csak álmodom, hogy mellettem ébredsz, Én bármit megtennék, hogy érezd, nem hittem volna, hogy valóra válhat, de mégis itt vagy, minden más várhat, s nem álmodom, hogy mellettem ébredsz, én bármit megtennék, hogy érezd…úgy féltelek.
Imádom a zenét, az igazán jó, fülbemászó dallamokat.
Dávid csodálatos énekhangja, magával ragadja az embert, mint egy őrvény, ami a mélybe húz.
Nem tudsz szabadulni tőle, csak hallgatnád újra meg újra, megunhatatlanul és várod, hogy végre történjen valami.
Gyakran Én is dúdolom, néha énekelem, s irigykedem a hangjára, az övére és még számos előadóéra, akik zenéjükkel, megédesítik napjainkat.
Könnyebb nem lesz tőlük, felkavarnak rég elfeledettnek hitt érzelmeket, s talán így van jól.
