Csak így tovább...

Királynőm...

Te az a csodálatos Nő vagy...

Aki végletes erődben és gyengeségedben...
Lehet, képes vagy elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglátsz...

De az élet legnagyobb rémületeivel...

Sokszor rettenthetetlenül  szembe szállsz.

                                            €$@ß@

A kezdet...

Annyi hónap, s annyi harc után...

Andalító nyári délután...

Lelkünk örökre egybe forr...

Közeleg a nász, a szív dalol...

S a boldog pillanat...

Lesz nem múló virradat...

Közös életünk kezdetének nyarán...

                                        €$@ß@

Minden Benned van...

Ha abroncsként szorít az idő...
A tegnapok koporsóba zárnak, s eltemet a magány...

Megtört hited keserű  könnye mossa szét jelened...

Szemedre árnyat vetnek a félelmek...
Nézz az árnyak közé és lásd...

Köztük parányi csillag dereng, az élet fénye...

Kivezet a mélyből, mert holnap új nap virrad Rád...

Az éj csendes hullám, meztelen suttogás, lélegzete szelíd szívdobbanás...

Ha lehunyod szemed, s kitárt lelked beissza pőre illatát...
Megérzed a végtelen, benned szétáradó nyugalmát...
Sosem bánt, árnyait, szélbe folyt tengerét, csupán Te festheted
torzulttá és fojtóvá...

S egyedül Rajtad múlik, hogy megérezd igazi szépségét...

S akár csukott szemmel, Rám találj... 
Minden Benned van...

Belőled születik.

                                      €$@ß@

A csend titkai...

Csended titka vagyok, éjbe halkult sóhajod…

Csillag-fűz lombokról Rád hajolok…
Mint meztelen fénybe bújt szerelem óhajod.
Köpenyed vagyok, mit válladra terít az est…

Húzz magadra emlékem melengetve.

Lehelet-sál vagyok nyakad szirtjeire fonódva…
Mint alkonyi harmatcsepp…

A hűvös őszi légből, ajkadra hullva, szívedig olvadok.

Pillantásom tüzén, fáklyák gyúlnak Neked az éjben…
Sóhajom fonalából lélek-kabátot kötök Rád.
Lélegzetem selymén, lét-paplanoddá hímezem magam...

S múltunk szilánkjaiból égetem lelkedre sorsunk...

Egyé olvadt igazának tükrét.

                                  €$@ß@