2010. július 13., kedd

Szavakban az érzésekről...



 


 Hiányolj, szeress, vágyakozz, keress...

Akarj, hódíts, ragadj meg, húzz magadhoz, ne engedj el...
Nézz rám, légy kedves, engedd, hogy szerethesselek...
Ölelj meg, csókolj, lassan és lágyan, érezd, ahogyan vágyom...
S érezzem, ahogyan vágyol, ahogyan kívánod...

Hogy Én legyek, az Én lelkemmel az Én testemmel.

Add, hogy bebizonyítsam, hogy van más is...

Van máshogyan, mással, másért..

Add, hogy megmutassam azt, amit talán még soha senki sem tudott megmutatni...

Neked.

Jó lenne, ha nem kéne beszélni.
Szavak nélkül..
Most szavak nélkül kell kimondanom az érzéseket...

Feléd.

Becsuknám most a szemem.
Kinyitnám a szívem.

Repülnének Feléd az érzések, amik elárasztanak.

Az aggódás, hogy hol vagy, hogy jól vagy-e, hogy gondolsz -e rám...

Mert én minden pillanatban Rád gondolok...

Arra, hogy meg ne fázz, hogy kíméld a hangod, hogy tudj majd beszélni velem....
Milyen butaság...
A némaságról, a szavak nélküliségről írtam...
S most önző módon mégis azt kívánom, hogy tudjunk beszélni.

Akárhogyan is van, szükségem van Rád...
  
                                                        €$@ß@


Lopott tűz a mennyországból...






 
Szeretni valakit, aki szeret téged...

Imádott lénynek lenni, akit a másik istenít...

Mindez túllépi az emberi boldogság határát...

Lopott tűz a mennyországból.


                                              €$@ß@

Más ugyanígy van Velünk...





Milyen hamar megfeledkezünk mások problémáiról, kudarcairól...

Pillanatok alatt átsiklunk mások sikerei, örömei felett...

Hidd el...
Más ugyanígy van Velünk...

Nem kell túlértékelni a "Mit szólnak hozzá?"  jelentőségét.

Az embereket nem foglalkoztatja annyira a mi problémáink, mint minket.
Mint ahogy örömeink, sikereink sem.

Ezért marcangolni magunkat, vagy szégyenkeznünk, teljesen értelmetlen.

Az elmúlt hónapok alatt, hányszor bántódtunk meg fölöslegesen...

                                                 €$@ß@



No Comment...






A hitet másoktól szereztem mint égig érő ablakot...

Akik látták magukat bennem, azoknak Én csillag vagyok...

Én viszont nekik köszönhettem az egész égboltot.


                                                     €$@ß@

A jövőnk a Mi kezünkben van...





Kedvesem...

Ha valaki öt évvel ezelőtt megmutatja nekünk mai helyzetünket...
Életünk jelenlegi alakulását...

Sok vonatkozásban lehetetlennek minősítettük volna.

Így lennénk ma is, ha öt évvel későbbi önmagunkat látnánk.

Ezért ne becsüljük túl annak valóságértékét, amit a jövőnkről elképzelünk.

A pillanatnyi kínos helyzetek nem tartanak örökké...

Mert egy későbbi pozitívum csíráit hordozzák.


                                 €$@ß@

Merjünk sokat akarni...






Ember arra született, hogy szüntelenül keresse a boldogságot.

Van, aki akkor elégedett, ha létrehozott valami maradandót...
S annak később az egész világ csodájára járhat.
Van, aki önmaga tökéletesítésén fáradozik...

S van, aki egy Társat keres magának az életben.

Talán ez utóbbi feladat a legnehezebb mind közül.

Mert nehéz arra rátalálni, aki igazán hasonlít Ránk.

Még nehezebb feladat felismerni, hogy Ő az...
Aki fel tud emelni, hogy óriások lehessünk együtt.

S még nehezebb örökre megtartani.

Bárhogy is keressük, bárhol is kutassuk a boldogságot...
Egyvalamit soha ne feledjünk.

Merjünk sokat akarni.

Mert aki keveset akar, semmit nem kap.
Aki sok célt tűz ki maga elé, az lesz az igazán boldog ember.

Mert egy részét elérheti.

                                        €$@ß@

Mikor összeolvad a simogató a simogatottal...






Most, így a Születésnapodon...

Az ajándékozásról, eszembe jutott a simogatás...
Az, hogy sok mindent nevén nevezünk, és az jó.

De van olyan is, amit talán nem szabadna szavakkal kifejezni...

Ami nevén nevezve, mennyeiből emberi lesz.
Megfoghatóvá válik.

Mikor nevén nevezünk valamit, szabályokat is gyártunk hozzá.

Próbáljuk magyarázni, égiből érthetővé tenni.
Beszélünk a fontosságáról, hogyan kell csinálni...
Mikor kell simogatni, hol a legfinomabb.

A simogatás.

Valamit akaróvá tesszük a simogatást.

A sokféle simogatás közt, elvész a szívből jövő simogatás.

Az akarattól független simogatás.

Mikor összeolvad a simogató a simogatottal.

Mikor semmi nem tudatos, mikor összeér az ég és a föld.

Mikor nincs Te meg Én, már nincs simogatás, nincs csók...

Nincs külön semmi, csak egyetlen megnevezhetetlen egység van.


                                                €$@ß@

Akarom, mert Te is ezt akarod...






Azt akarom, hogy szeress.

Szeress, nagybetűkkel!

SZERESS!!!

Azt akarom, hogy veszítsd el az önuralmad, amikor verejtékes testünk eggyé válik...
Amikor rád fonódom és a testedbe próbálsz szorítani.
Azt akarom, hogy ne tudj arról, amikor a kéj csúcsán a hátamba karmolsz...

S ott hagyod a boldogságod nyomát.

Azt akarom, hogy felejtsd el a világot, hogy ne létezzen semmi más...

Csak Én...

Csak az Én-Te...

A Mi-Ketten.

Hogy ne érezz, ne hallj, ne láss semmi mást...
Csak az eggyé forrott Minket akkor, amikor ölelsz Engem.

Azt akarom, hogy az ölelésem emléke Veled legyen a nap minden órájában.

Azt akarom, hogy minden pillanatodban tudd és érezd, hogy Érted vagyok...
S hogy Te Értem vagy.

Azt akarom, hogy akarj Engem, úgy, ahogy Én akarlak Téged.

A szerelmedet akarom.

Mindenestül.

A széppel és jóval, a nevetéssel és akarom a gondokkal...
A szomorúsággal és a csatákkal...

Amit csak Ketten, Együtt nyerhetünk meg.

Azt akarom, hogy eltűnjön minden, ami közöttünk állhat...

Az akarom, hogy ne csak szeretkezz velem, hanem szeress is.

Hogy szeress...

Őszintén, egyszerűen, kedvesen, elfogadóan... Kimondva.

Varázslat, fekete vagy fehér mágia nélkül, ráolvasás és bájitalok... Hipnózis nélkül akarom...

Téged akarlak...

Téged, úgy Ahogy vagy, annak, Aki vagy.

Te kellesz, hogy Veled együtt végre Önmagam lehessek...
 

                                                                          €$@ß@

Szeretni nem lehet parancsra...





Az embernek nem adatott meg, hogy érzelmeit akaratával szabályozza.

Nem határozhatja el, hogy ezen túl gyűlölni fogja azt, akit szeret...
Vagy vonzónak találja majd azt, akitől megundorodott.

Az érzelmi reakciókat csak észrevenni, megállapítani lehet...

Egyedül a viselkedést lehet szándékosan változtatni...


                                            €$@ß@