Legyen időd szeretni...

Néha megijedek attól... Bármikor elveszíthetlek...
S nem elég, ha csak ezerszer mondom... Szeretlek.

Bármikor történhet Veled, vagy Velem valami...
Nincs annál jobb, mint hangod egész nap hallani.

Ne legyen nehéz, mindig őszintének lenni...
Mert nagyon könnyű, egy szóval megbántottá lenni.

Igen... Mindig meg kell mondani, ha valami fáj...
Mert mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

Túl rövid az élet, hogy semmiségen veszekedjünk...
Igen is hinni kell abban, hogy jobb sorsot reméljünk.

Mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk...
S nem szabad sajnálni az időt arra, hogy szeressünk.

                               €$@ß@

Egyetlen... Mint Te...

Tudod Királynőm…

Lassan egy éve, majd minden nap, írok Neked.

Ez számomra olyanná vált...
Mintha egy virágos réten, virágokat szednék csokorba.
Azután, mikor a késő éjszakában elkészülök vele...
Meglátok egy közte megbúvó virágot, s arra gondolok…
Lám, eddig ezt észre sem vettem.

Pedig tudom, Érted, csak is Érted alkotom az egész csokrot.

S mi közben újra meg újra átolvasom...
Azt veszem észre, hogy a többi csak a zöld, csak kísérő.
Ahhoz az egyetlenhez.

Mert minden nap van egy egyetlen…

                                                                               €$@ß@