Csak kívántam szép napot...

Hirtelen rengeteg szabadidőm lett…

Vannak, akik tudják miért...
Megpróbálom hasznosan eltölteni, íro(gato)k…
Ezt+azt...
Ami eszembe jut...
Vagy valaki-valami, be nem fészkeli magát a tudatomba…
Van, hogy napokig…

De jól érzem magam így…

Azt vettem észre magamon…
Elkezdtem rímekben gondolkodni és beszélni…
Mindenről…
Először megijedtem magamtól, de aztán elkezdtem élvezni…

Mára, már kihívássá vált…

Ma délelőtt történt velem…
Megpillantottam egy ismerősöm az egyik közösségi honlapon…
"Dobtam" neki egy emailt...
Mivel szépen áradt be a napsütés az ablakon…
Hasonló jókat kívántam neki is…
De olvasatlanul, véletlenül kitörölte…
Mentségére szolgáljon, rögtön elnézést kért…
S megkért, küldjem el még egyszer…
Egy egyszerű, „Jó reggelt. Szép napot-ból” válaszként…

Ez született…

Írhattam volna, kisregényt...

Szívedbe markoló, költeményt...

Írhattam volna, álmokat...

Elfolytott, eltitkolt, vágyakat...

Leírhattam volna, az életem...

De téged, nem érdekel a szerelem...

Nem írtam mást...

Csak kívántam, szép napot...

Ragyogjon rád is a napfény...

Ahogy, most rám ragyog...

                                                                  €$@ß@

Lelki társ...

Lelki társ az...

Akivel legnagyobb örömünket...
És legbenső félelmeinket is megoszthatjuk.
Akinek legsúlyosabb bűneinket...
És javíthatatlan hibáinkat is bevallhatjuk.
Aki által legnagyobb reményeinket...

S talán, megfogalmazhatatlan álmainkat is tisztázhatjuk.

                                                   €$@ß@

A Szerelem Fáj...

Egy könnycsepp gördült le arcomon...

Benne volt minden, szerelem és fájdalom...

Te is tudod, Én is tudom, minden dalunk ezt sugallja...

Mert e két érzés, egymással összenőve lesben áll...

A Szerelem Fáj...

                                                             €$@ß@

Gondolj rám...

Gondolj rám, ha már nem leszek veled...

Gondolj arra, mennyire szerettelek.

Gondolj arra a kevés, de szép időre, mit együtt töltöttünk...
S az utolsó napra, mikor kimondtad...Végeztünk.

Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem...

Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem.
A legjobb társatat, az egész életemet...
A boldogságom, a végzetemet.

Te voltál az, kire életemet bíztam volna...

Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna.
S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon...

Tudd, hogy hiányzol nagyon.

Gondolj erre, ha már máshol leszek...
S ha majd, más teszi szebbé életem.
Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra...

Kiért életemet áldoztam volna.

S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled...
S arra mennyire szerettelek.
Gondolsz arra a kevés, de szép időre, mit együtt töltöttünk...

S arra a napra, mikor kimondtad...Végeztünk.

Egy rózsát helyezel, kezeddel síromra...
Szemedből, egy könnycsepp folyik arcodra.

Sírva kéred, bocsássak meg neked...

S én a túlvilágról válaszolok...

Érted mindent megteszek.

                               €$@ß@

Végső megoldás...

Erről beszéltem...

Hajszol a kérdés!

Ki az, kit mellém rendel az ég?

Mennyi évet kell várnom még arra, hogy lássam az út végét?
Mond, mit érhet, az a tegnapi könny, az a tegnapi ébredés?

Az a csók mit adtál, az a szó mit kaptál?

Fényből éj lesz, éjből fénylő végzet!

Társad lennék az volna jó, nem egy idegen utazó..

Holnaptól minden szép, érted én változnék!

Holnaptól minden más!

Te vagy érzem a megoldás!

Holnaptól minden szép, többé nem lázadnék!

Holnaptól minden más!

Te vagy a végső megoldás!

Veled minden más..

Ha szíved mélyén éppen rólam álmodnál..

Tudom a választ, Te vagy kit mellém rendel az ég!

Még eléget az a mosoly, mit kaptam én a tegnapért!

Megtaláltam, azt a gyönyörű édes...

Igazi létezést és az amit adnál, nem kell több annál!

Várlak még!

Érted még változnék!

Várlak még!

Minden más lesz holnap!

Az érzelem az igazság...

Ha a gondolat és az érzelem...

Nilvánvalóan ellentmond egymásnak...

Akkor a gondolat a hazugság, s az érzelem az igazság.

                                                            €$@ß@

Mondj igent az életre...

Mindig mondj igent, a jelen pillanataira!

Hiszen mi lehetne hiábavalóbb és esztelenebb...
Mint belső ellenállást tanúsítani azzal szemben...
Ami már van?
Mi lehetne ostobább...

Mint szembeszegülni, magával az élettel...

Ami most van...
Mindig csak most van...?
Add meg magad annak, ami van!

Mondj igent, az életre...

S meglátod, az hirtelen elkezd érted...
S nem pedig ellened működni!

                                 €$@ß@

Érzékek támadása...

A Női test erotikus zónáit kutatva...

Nem biztos, hogy először a köldök jut az eszünkbe.
Pedig ez az apró gödröcske a Női hason...

Erőteljes szexuális jelzéssel bír.

Sőt.
Még annál is több...

Maga a világ közepe.

Habár lassan elmúlik a zimankó...
Máskor meg úgy tűnik, sosem lesz tavasz.
Ám egy biztos, az idén is elmúlik a tél...
S a nagykabátok alól egyszer csak előbukkan...
Ez a csábító testrész is.

A női has mindig is izgatóan hatott a férfiakra...

Simaságával, puhaságával, no és azzal...
Hogy „közel van a tűzhöz”.
Izgató hatását csak fokozza...

Az a kis huncut bemélyedés a közepén.

Ami, ha nem is tudatosan...
De egyértelmű erotikus asszociációkat kelt.

Az erősebbik nemben.

                       €$@ß@

 

 

Édes mámor...

Azt álmodtam éjjel, testem átváltozott...
Szőlőtő lettem.
Rügyet neveltem, lombot, szárat...

S beleptem velük a "Cicámat".

Indáimmal combját és pöttöm lábát is átöleltem többször...
Majd sok mohó, de lágy kacsommal..
Hátulját is magamhoz fontam.
Koszorúnak, sok zöldessárga fürtöt aggattam homlokára...
Míg úgy állt mellettem a drága...

Mint venyigék közt mezítlen, fiatal, ittas bacchus isten.

Csavarodó indákkal, közben kezét-lábát is megkötöztem...
Zsákmányommá lett a lány, minden része...
S mikor aztán levéllel fedtem ama részét...

Mit másnak, nem mutat a szépség...

Kirázott a gyors kéj...
S egyszerre, nem voltam többé puha, szende, jámbor venyige...
Sokat akaró vesszőm, mereven állt...

Mint tövek közt, a szőlőkaró.

                                                  €$@ß@

 

 

A test akkor egész, ha meztelen.

A lélek úgy teljes, ha testtelen...

S a test akkor egész, ha meztelen.

Az ékszer nem kell, az csak elvakít...
Ez nem Atlantisz, mi kincsekeivel megvadít.

S a bolond férfi szeme, ottragad...

A gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak.
Ami képkeret, könyvön díszkötés, amatőr-öröm.
De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell...

A férfinak, szerelmben, a Nő teste kell.

A bűn nem bűn, itt nem incseleg az ördög sem.
Engedd ki vágyaidat...
Tárd szét magad.
Ne félj tőlem, ahogy remegve föléd hajlok...

Érezd, amit Én is érzek, a szerelmed vagyok.

Mezítelenül is gondoskodom rólad...
Mert tudom, s Te is érzed már...

Nem való egy férfi... Takarónak.

                               €$@ß@