Nem vagyunk egyformák...
Szerencsére.
De van még egy "apróság" amiben viszont lehetnénk...
Ha az Élet úgy hozza...
Mindenkinek meg kellene Tanulni...
Elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit..!
S legfőképp megtanulni azt...
Mi módon lehet tiszteletben tartani az Ő döntésüket!
Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...
Mikor átöleltél, megszűnt tér és idő, védtelenné vált ölünkben a vágy...
Mint a vízesés, önnön robajától, különválasztódott múltunktól a mánk.
Mikor átöleltelek, félelmet oldott a lélek, a perc tüzében vágytunk elveszni...
Mosolygó reménnyé változott az élet, kínzó szomjunk dühét szerelmünk elfedi.
Kedvesem...
Most ezt írhatnám, csak Magamról…
De akkor az nem lenne igaz…
Ezért Rólunk írom...
Van egy nagy kikötő az életünkben…
Neked Én vagyok, Nekem pedig Te vagy az.
Bármikor, bármilyen időben kiköthetünk ott…
Mert akkor fogadjuk be Egymást, amikor csak akarjuk.
