Árnyékod nélkül mit ér a fény…
Értelmetlen a nap, mi nem Melletted ér.
Álmaink nélkül, nincs remény…
Míg világ a világ, kérlek légy Enyém.
Emléked nélkül, mit érek Én…
Volt, hogy távolodtál, Bennem, mégis élt a remény…
Ábrándjaimmal lelt rám az éj…
Ne csak álmaimban légy az Enyém.
Mikor itt vagy, úgy ölelsz, mint senki más…
Ahogy a karjaidba zársz, az a legszebb vallomás.
Szívünknek most a föld megáll…
Mert ahogy ölelsz, úgy nem ölelt még senki más.
Szerelmed nélkül mit érek Én…
Lágy hangod nélkül nincs, mi elkísér.
S ha nem lesz több holnap, nem bánom Én…
Nélküled nincs jövőm, nincs ki elkísér.
Ha a múltban élsz, ott nem lel rád a holnap…
S nincs jövő, ami csak Ránk vár.
Most van itt a perc, ami már nem csak egy látomás…
Hát töltsd Magadba, a szívem szerelmes dallamát.
€$@ß@
