Kitől remegni kezd a térded...

 

Sosem az dönt egy kapcsolatban...
Hogy mennyire felelsz meg valakinek...
Hanem mennyire vagy képes szeretni önmagad által azt...

Kitől remegni kezd a térded...

Ha Hozzád ér, Rád néz, megcsókol.

Hiszen csak az számít igazán, ami belül van.

                                 €$@ß@

A szerelem...

Ha valakit boldoggá teszek, miért akarna elmenni?

S ha valakit boldogtalanná teszek, miért maradna velem?
Ha boldogtalanná teszem...

Én magam segítem hozzá a távozáshoz.

Azt azonban, akit boldoggá tesznek...

Senki nem tudja távozásra bírni...

Értelmetlen próbálkozás volna...
Az egész világgal harcba fog szállni a szerelméért.

Mint, ahogy teszem Én is...

                              €$@ß@

Titokban...

Elképzeltem egy percet, s most körülfonja testem.

Elképzeltem egy estét, egy éjt, egy reggelt...

S nincs oly másik perc, hogy mindezt elfelejtsem.

Elképzeltem veled az álmom...
Veled a reggelt, veled az éjt, az estét, a percet...

S pont oly tökéletes, mint Magamnak képzeltem.

S már nem képzelem reggelünk, álmunk, éjjelünk, esténk.
Nem képzelem, hogy hozzámérsz...
Lassan, titokban, szavakban, csókban...
Nem képzelem, mert nem kell elképzelnem.

Tiéd az estem, hajnalom, éjem meztelen testem nappalom.

Tiéd a kedvem, a rímem.

Tiéd vagyok, mert Tiéd a szívem.

De mégis...
Ha hiányzol...
Titokban...

Ezt mind elképzelem.

                                      €$@ß@

Többet érsz, mint az egész öröklét...

Lehet, hogy az érzelem annyira erős köztünk...

Hogy a testünk nem bírja féken tartani.

Egyetlen lélegzet a hajfürtjeid illatából...
Egyetlen csók az ajkaidról... 
A kezed érintése...

Többet ér, mint az egész öröklét!

Mire jó a szárny annak, aki úgysem érzi, ha simogatja a szél?
A szabadság árasztja el minden porcikáját, és érzi...
Az élet káosza gyönyörű, gyönyörű, mert a döntés a miénk...

Hogy mit és hogyan teszünk.

Szabad vagy.

És az élet szép!

A lélkünk és az érzéseink átveszik az irányítást...

S a testünk sírni kezd...

                         €$@ß@

Szép álmokat...

Ha furcsát érzel az éjjel...

Ne nyisd ki szemed, ne tekints széjjel!

Álmodban, leheletnyi csókot loptam ajkadra...

S Tiéd voltam talán, egy múló pillanatra.

                                        €$@ß@

Vallomás...

Mozdulatról mozdulatra épült bennem a csoda...

Míg felérve torkomig, szétszaladt...
Idegsejt suttogta idegsejtnek...
Amit mondtam volna, ha szólni tudnék...
Szeretlek...

Ez gyönyörű, és mondani, soha nem elég...

De csak éreztem, és kapaszkodtam Beléd.
Ahogy most is, minden gondolattal.

Új tavasz…

Hisz, még Bennem zsong a nyár...
Az ünneplőbe öltözött lélek, amivel vártalak...
A kigondolt és el nem hangzott szavak...

A mozdulat...

Ahogy hozzám hajolsz, arcunk összesimul...

S egy pillanatra megpihensz a csók előtt.

                                          €$@ß@

A szívem mélyén...

Nincs tér, és nincs idő kettőnk között...

Lelked vendégül hozzám költözött.

S egy apró rezdülés, egy csendes hang...

Már Énbelőlem is Tebenned van.

                                    €$@ß@

Mi vagy nekem?

Azt mondom, a Minden.

Eltékozolt időből a megmaradt élet...
Minden Veled töltött percben.

Te vagy a tiszta hang, mi szavakat alkot...
S gondolattá formálódva, Bennem képként villog.

Te vagy maga az áldás, mely csak nekem ragyog...
Mint sok száz igaz gyöngyszem, mi a szemeidben csillog.

Te vagy a szépen csengő rím, a végtelen derű...
Miből mosolyként hull, a lágyan formált betű.

Te vagy a reményem az utolsó fohász...
Mitől dallammá válik az Őrült szívdobbanás.

                                 €$@ß@