Végtelen Adventek

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,

S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon...

Vajon... kialszik-e a fény a szemedben?

Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?

A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,

Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,

Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,

Megakarták mérni Isten igazságát,

És nem értették Isten Golgotáját...

És nem értették meg Isten Történelmét.

És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.

Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige

Alázatosan jött le szolgálni ide.

S végigjárta minden lépését az útnak...

A próféciák is mind-mind ide futnak -

- De itt van kezdete már a másik útnak.

Később megértették, s szerte a világon,

Évente új várás indul, új karácsony.

Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége,

Indulunk ismét a köznapok elébe...

A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,

De aki megérti Isten Golgotáját,

Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.''

Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!

És amikor zsendül a fügefa virág:

A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG!

Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,

Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.

Vedd füledbe szavát, igéretét zengőn

Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön!

A szerelem jó, a szerelem fáj...

Aki szakállal hordja a szemüveget,

Biztos nagy tudósa a léleknek,

S tudja jól, ha az imádott szempár nem mosolyog,

Jaj, a földre zuhannak a csillagok!

Nincs itt baj, hidd el nekem,

Megyünk át az életen,

Néha jó, aztán megszokjuk már.

Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál,

Tőr a szívben, máris meghaltál.

S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul,

Az összes óceán vize túlcsordul

Nincs itt baj, hidd el nekem,

Csak megyünk át az életen,

Néha rossz, aztán megszokjuk már:

A szerelem jó, a szerelem fáj,

A szerelem szép, a szerelem fáj,

A szerelem jó, a szerelem fáj.

Személyiség vagy Egyéniség?

Ha nem dobod el a személyiségedet,
akkor nem találhatod meg az egyéniségedet.

Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba.

A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba.

A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként.

Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló.

Az oroszlán egyedül jár!

A birkák mindig tömegben élnek.
Abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak.
A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát.
Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad.

De egyedül?

Csak az oroszlánok járnak egyedül.

Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik!

Csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled.

Kapsz egy személyiséget.
Egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.

A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei.

A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.