Először a szemem csókol, aztán a kezem...
Mint tenger, ömölj el érzékeimen.
Óceánként veszlek Én is körül...
Míg nem a part, s a víz összevegyül.
Együtt, egymás partján éledünk...
A fánk alatt ringat gyönyörünk.
Mi vagyunk a virág az illat a nap...
A lepkék, bennünk párzanak.
Felhők vagyunk ott fenn az égen...
Tengerszerűen lüktetünk.
Hullámaink áramlatában...
Egymásért, egymás nélkül éhezünk.
Vagy mit tudom én... Lehet részeg vagyok...
A monitor előtt most is Rólad áradok.
S ahogy a csókodba veszek...
A mindenséggel keveredve.
Előttem vannak a válaszok...
S a kimondhatatlan mondatok.
Összevissza jönnek a gondolatok...
Meg a bennünk lüktető áramok.
Ahogy csókolsz, karmolsz, ölelsz...
Szikrát vet a test, fellobban minden perc.
Te gyúló lánghalál... Égjetek szavak...
Villámok vad deltája szakad lelkünkbe.
S mi eltűnünk, mint a végtelenben a fény...
Érzékeink káprázó tengerén.
€$@ß@
