Szavaim, melyek tovaszállnak, de valahol, mélyen, megmaradnak...
Szavaim, mik néha előbújnak, nyugodni Téged sosem hagynak...
Szavaim, melyek elgondolkoztatnak, felvidítanak, elszomorítnak...
Szavaim, mik hidegen hagynak, Füled mellett elsuhannak.
Vannak szavak, mik kedvességgel, értelemmel átszőve szólnak.
Hidd el, Sajnálom..!
Míg élek, bánni fogom..!
Voltak olyanok, mik bántóan hatottak, de Te mégis, megbocsájtottad.
De a lényeg, hogy vannak szavak..!
Mert ezek a szavak, valahol...
Ha máshol nem is, itt a Blogban, biztosan megmaradnak.
Szavak, mik meg-megfognak, s olykor magukkal ragadnak.
Fontos, hogy legyenek szavak, mik magukról, nem is mindig hallatnak.
Mert van, amit csak a szívünk hallhat, s a lelkünk, mint jó postás, továbbad.
Van úgy, hogy nem kellenek szavak...
Egy érintésünk, egy pillantásunk néha kedvesebben szól...
Mint a legédesebb szavak.
De akkor sem árt, ha vannak kimondott, s kimondatlan szavak.
€$@ß@
