Olvass a soraim között...

Te, aki csak úgy véletlenül vagy célzottan idetévedsz...

Csak önmagad tudod kiolvasni e Blogból...

A saját szerelmed, emléked és tapasztalatod.
Mert hiába is próbálnál olvasni a soraim között...
Azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened.

Mert a Te valóságod, más mint az Enyém.

Minden általam megélt...
S általad olvasott oldalam... 
Valahol, újrateremtés.
De már csak Benned...

                                   €$@ß@

 

 



A szerelem, egyben bizalom is...

 

 

 

Szerelem...

Csupán egy érzés, mégis annyi, de annyi mindent jelent.

Két ember kell hozzá...
S most mondhatnám azt, hogy...
Csak..!

Valahogy mégis olyan nehéz megtalálni.

S ha végre azt hisszük megtaláltuk...

Miért olyan nehéz megtartani azt, amit adhat.

Szerelem..?

Kínnal és fájdalommal jár...

Mégis vágyunk arra, hogy a magunkénak tudjuk, hogy érezzük...
Mert igen is tudunk annyira szeretni...

Legalább is Én tudom magamról, hogy tudok..!

Akár az életemet adnám Érte...
Az Övéért cserébe.

A szerelem, egyben bizalom is...

Megosszuk egymással legféltettebb titkainkat, vágyainkat...

Kín és öröm...
Fájdalom és boldogság...
Remény és beteljesülés.

Ellenkező dolgok, melyeket sokunk megtapasztalt már.

Igen...

Ez mind-mind az a nagybetűs Szerelem.

Van akinek összejön, s van akinek nem..!

Mérhetetlen boldogságot tudhat magáénak az...

Aki szeret, s viszont szeretik.

Számára az élet, maga a mennyország.

Viszont a poklot járja meg az, aki szeret...
De nem szeretik.

Tudja, hogy nem szabadna, s talán reménytelen...

S ezeket, nem véletlenül írtam feltételes módban...

De mégis szeret s vágyakozik...

Mert szíve mélyén a remény, mindig ott lakozik...

 

 

                                 €$@ß@

Ha sírni látod a bohócot...

 

 

 

 

 

 



Fájnak..!

Az elmúlt idők letűnt királyai...
S nehezen, hiszem el...
Hogy senki semmit nem követel...
Belőled.

Az Én volt udvarom, csacska Hölgyei...
Ugyanúgy fájnak Nekem...
Hisz mind megannyi tévedésem.

Lehet, néha értelmetlenül sírok...
De tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem.

S megfagy a könnycsepp, tenyeremben...
Ha érzi, hogy Ő is, tehetetlen.

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy Miattad sír...
Arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír.

Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed...
Legyen tenyered forrás, miben arcát, fürdeted.

Feszít néha belülről, egy fájdalombuborék...
S nehezen múlik el...
Ha Nekem egyedül kell...
Elűznöm.

Hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék...
S komolyan is veszem...
Látod ezért könnyezem.

Lehet, néha értelmetlenül sírok...
De tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem.

De megfagy a könnycsepp a tenyeremben
Ha érzi, hogy Ő is tehetetlen...

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír...
Arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír.

Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed...
Legyen tenyered forrás, miben arcát, fürdeted...

 

                                "Pierrot"