Villám hasít az égen, mennydörgést viszhangoz az éter....
Elmentél!
Itt hagytál!
Nem a természet haragja ez...
Csak fájó szívem reccsenése.
Több fájdalmat, bánatot már nem cipelhetett.
Szívem szakadt...
S milló darabra törve, szana-szét zuhant.
Zokogó lélek keresi az apró részeket...
Hogy a tömérdek szilánkot összerakva.
Újra életet lehelhessen belé...
Nehéz munka lesz...
Tengernyi könnynek árjával a nagy mű végre készen.
Mosoly villan...Reményteli!
Ima halkan rebben...
S az életet adó lehelet súlyától a szív...
Ezer apró darabkára hullva...
A lélek könnytengerébe merülve, végre nyugodtan elalhat.
Nem kell többet félnie...Beforr e a heg, valaha!
Megérkeztem oda, hol azt hittem, szeretek lenni...
Már nem szeretek...
Mert látom, ahogy körbevesz, az irigység fonala.
A boldogságot keresve...
Megtaláltam a kínt!
Most látom csak...Milyenek az emberek.
Addig vagy jó...Míg bármit elvehetnek.
Én mindig, Én vagyok.
Tettem legyen bármi, ami nem való...
Vagy jó.
De az élet megy tovább!
S én kirekesztve nézem, az arcok álnok mosolyát!
Te sem vagy jobb, te sem vagy tiszta...
Neked sem ismeretlen, az élet rögös útja!
Nem kell, hogy ítélj...
Nem kell, hogy szeress...
Csak az kell, hogy fogadj el...
Mert az élet, Nekem is kell!
Ne nézz rám!
Nézz magadba...
Mert követ, csak az vessen rám...
Kinek sötét titka nincsen...
Bemegy egy fickó a kocsmába, és rendel egy üveg sört.
Egy forint lesz...Mondja a csapos.
Tessék?
Ilyen olcsó?
És ha kérek egy pohár konyakot is?
Az is egy forint...Mondja ismét a csapos.
És ha kérek egy egész üveggel, akkor az drágább?
Igen, akkor az két forintba kerül.
Ember, ha így folytatják akkor hamarosan becsukhatják a boltot. Maga itt a tulaj?
Nem, a főnök az emeleten van a feleségemmel.
És mit keresnek ott?
Ugyanazt csinálják, amit most én a főnök üzletével...
Gondolj rám este,
mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen,
s a csillagtenger oly lágyan,
oly szépen betakar selymével...
téged ott,
engem itt,
S bennem a hit,
hogy lesz még megannyi éj,
mikor kettőnket takar be az ég...
Gondolj rám reggel,
mikor a Nap álmosan felkel,
s melegével oldja a harmatot...
A pára felszáll, s elkap egy pillanatot,
Felhőbe bújik,
s hozzánk repül,
s záporként a vállunkra ül
neked ott,
nekem itt,
S bennem a hit,
hogy lesz még megannyi pillanat,
mit a harmat elkaphat.
Gondolj rám...csak úgy...néha..
mert hiányzom neked s a léha lusta napok
lassan telnek nélkülem,
S te is arra vágysz amire én, szüntelen...
te ott,
én itt,
S bennem a hit,
hogy lesz még közös álom,
melyben vágyam megtalálom....
