Nem tudom neked adni a napot, de tudok adni egy pillanatot...
Mikor megállíthatod a rohanó időt, kiszakítva belőle minden erőt.
Nem tudom a napot neked adni, sugarával meleget árasztani...
De elküldöm neked szívem melegét, áldásként, küldöm...
Legyen Tiéd.
Kedvesem…
Hányan és hányan teszik fel nap-nap után magukban a kérdést…
Rátalálok-e az Igazira..?
Felismerem-e valaha a másik felemet..?
Vagy egyszerűen, észrevétlen elsétálok mellette..?
Pedig ezekre a kérdésekre egyszerű a válasz…
Nem kell mást tenni, mint amit Mi is teszünk…
Kockáztatni kell..!
Vállalni a vereség, a csalódás, a kiábrándulás kockázatát…
Soha fel nem adva a Szerelem keresését.
Mert aki nem adja fel…
Mint ahogy Mi sem adtuk fel…
De szerintem, aki ezt a Blogot olvassa…
Fejezze be magában az utolsó vastagon szedett mondatom.
