Vetkőzni vágyik lelkünk...
Mert tenger az ég, s part a világ.
Eleven, s veszteg állnak...
Reszketve a százkezű fák.
Ezer remegő ujj kapkodja...
Szelíd kívánkozással...
A lengedező szelek úszó selymeit.
E selymek közt...
Úszik, foszlik, száll végső pár szavad...
Utolsó fátyolként, mi Benned maradt.
Lelked pőrén csapódik lelkemhez...
Mint táncos orgián...
Nem várva addig...
Míg kialszik fáklyánkon a láng.
De a tánc tovább folyik...
Sima combod érint a pajzán sötétben...
Forrón, meztelen.
Óh mit ér a hús mezítelensége...
Mily semmit a test...
Jobb, a szerelemnek is...
Lelkünk titkairól vetni le a mezt.
A Nap fáklyái már kihunytak...
Jó volt lelked érintése ma...
Szomjasan remegő gondolataink...
Mint ezerujjú fák...
Ezer remegő ujj...
Nyílt tenger a semmi, vak part a világ.
S Mi úgy állunk a parton...
Mint halálra jegyzett boldog szeretők...
Mezítelen veszteg állva, reszketve a tenger előtt.
€$@ß@
