A november, csak látszólag dögunalmas hónap...
Valójában teli s tele van izgalommal...
Az egész világ, óriási készülődésben van...
Persze, csak titokban.
Ott vannak például, azok a nagy bajuszú fejszés emberek...
Akik, az éjszaka leple alatt, kivagdalják a fenyőcsemetéket...
(Az erdőszélről...)
Aztán, az áruházi eladók...
Akik új, de borsos árcédulákat aggatnak...
A márciusban már leakciózott téli ruhákra.
A csoki-gyárosok...
Na, nem a beosztottak...
Hanem azok...
Aki a nagyobb nyereség érdekében...
Ügyesen kivonatják az ízt az étbevonó masszából...
Amiből csoki-mikulásnak felöltöztetett húsvéti nyulak készülnek...
Majd beszivárognak az iparművészeknek keresztelt...
Műanyag fröccsöntő kisiparosok...
Akik kék műfenyővel próbálnak elkápráztatni minket...
A dejót nagyüzemi bejglikbe belecsempészők...
A Jingle bells-re versengve hangolódó rádióadók...
Az útmenti só készleteket feltöltő akadálymentesítők...
A mikulássapkát húzó hajléktalanok és plázacicák...
A berúzsozott nózijú rénszarvasok...
Eközben otthonainkban levél íródik a Jézuskának...
Melyet nekünk, Apukáknak kell majd kézbesítenünk...
De nem szabad ám elolvasnunk...
Mert titok.
A párjaink meg nagytakarítást terveznek...
Mert mégiscsak Karácsony lesz...
Meg leszaladnak lezsírozni a cukrásznál a bejglit...
A kifőzdésnél a halászlét...
Vagy ott a pálinkát szokták..?
A fodrásznál az időpontot...
A nagymamák előveszik a spórolós borítékot...
A nagypapák meg az új elemet a táncoló télapóba...
Míg mi...
A zenélős fényfüzér körtécskéit csavargatjuk...
Mindeközben azon elmélkedünk, vagy mélázunk...
Bizony milyen gyorsan elrepült ez az év is...
S, hogy tavaly ilyenkor is pont azt tervezgettük nagy titokban...
Mármint, hogy milyen sorokban fogunk ácsorogni...
Meg kinek mit és mennyiért...
Melyik rokonunkhoz melyik nap...
Ki legyen meghívva...
Kinek legyen csak írva...
Kit fogunk majd etetni...
S kit elég csak itatni...
Aztán az utolsó pillanatban...
Elmenni, kiválasztani majd aranyárban megvenni...
A két hónappal ezelőtt frissen kivágott fát...
Természetesen a nagy bajuszú, fejszés embertől...
S felkötni a nagyszoba ablaka alá...
Eldugni a pince mélyén, a spájzban...
Meg ne lássa a gyermekünk...
Hiszen azt az angyalka hozza.
S este Kedvesünkkel a tévét bámulva arra gondolni...
Persze csak titokban...
Miért is van, hogy az ember már novembertől stresszel...
Miközben...
S most, hogy megint eltelt egy év...
Megint az a fránya november van...
S ugyanúgy ülve a tévé előtt...
Abban reménykedve titokban...
Nem kéne idén is pont ugyanazt gondolni és tenni...
De minden elmélkedés ellenére...
A karácsony meg csak készülődik...
Nem stresszel, mert úgy van vele...
Ő bizony akkor is lesz, ha leég a bejgli, vagy bezár a bazár.
Fénygömböket aggat a fák ágaira...
Zúzmarát szór a játszótéri padokra...
Szétfújja a fahéjas bor illatát a levegőben.
Elmegy az iskolai ünnepségre...
Újra meg újra megnézni a három királyokat...
S nem titok...
Picit meghatódik, az igaz...
Szívből jövő ölelést láttán.
Az ajándékok kibontását viszont minden évben végig mosolyogja...
Mert tudja...
A valódi ajándékot, úgysem lehet becsomagolni.
