2010. július 27., kedd

Szerelem... Szeretet...





Szerelem... Szeretet...

Szépség, gyönyörűség, finomság, lágy, simogató hullámrezgés.

Nehezen meghatározható fogalom.
A magyar nyelv, óriási szókészlettel rendelkezik...
Mégis nehéz kifejezni ezt az érzést.

Viszont átérezni, csodálatos élmény!

Szeretetben élni, egymást szeretni...
Egymás iránt tisztelettel és jóindulattal lenni...
Olyan nehéz dolog ez?

Szerintem, egyáltalán Nem.

Csak lassan az emberek elfelejtenek szeretni...
S önfeledten megélni a szerelmet.
Szeretni ugyanannyi energia, mint gyűlölködni.

Csak míg a szerelem felemel és boldoggá tesz...

Addig a másik lehúz, boldogtalanná tesz és megbetegít.

Hogy melyiket válasszuk, csak Rajtunk áll.

Szerinted..?


                               €$@ß@ ♥

A csókod oly édes...





Most pihen minden részem, csak a képzeletem tárja elém a mai délutánt...
Kicsit előbb értem,  hangosan dobogott a szívem, amíg izgatottan vártam Rád.

Késve, de megjöttél, s az a láng, ami él Bennünk, hevesen szökött a magasba...
Ahogy tekintetem Rád szegeztem, felajzott testeddel, szorosan vontál magadra.

Ne gondolja senki, hogy csak némán, szavak nélkül álltunk hosszú percekig...
Minek a szó, kedves, ha csókod oly édes, ha akkor látnak, mosolygott volna mindenki...

Lüktetett minden részed, érintésed még érzem, Önmagad voltál s ma nem is rohantál...
Átfont karokkal, feledett gondokkal, tervezgetve a jövőt, hát ilyen a mi édes szerelmünk.

                                            €$@ß@