Most pihen minden részem, csak a képzeletem tárja elém a mai délutánt...
Kicsit előbb értem, hangosan dobogott a szívem, amíg izgatottan vártam Rád.
Késve, de megjöttél, s az a láng, ami él Bennünk, hevesen szökött a magasba...
Ahogy tekintetem Rád szegeztem, felajzott testeddel, szorosan vontál magadra.
Ne gondolja senki, hogy csak némán, szavak nélkül álltunk hosszú percekig...
Minek a szó, kedves, ha csókod oly édes, ha akkor látnak, mosolygott volna mindenki...
Lüktetett minden részed, érintésed még érzem, Önmagad voltál s ma nem is rohantál...
Átfont karokkal, feledett gondokkal, tervezgetve a jövőt, hát ilyen a mi édes szerelmünk.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése