Az igaz szerelem áldás...

Ha szerelmet érzünk valaki iránt...

Hamar azon kaphatjuk magunkat...

Hogy eltérít a helyes ösvényről a birtoklási vágy.

Sőt, még rosszabb, ha a másik embert megpróbáljuk...

A saját elképzelésünk szerint formálni.

Ezzel azonban elkezdődnek a bonyodalmak...

Hiszen a szeretet lényege, a feltétlen elfogadás...

Eltűnik.

Ahelyett, hogy elfogadnánk egymást...

Megpróbáljuk megváltoztatni.

Csakhogy mi magunk is arra vágyunk...

Elfogadjanak minket olyannak, amilyenek vagyunk.

Akkor ez miért nem megy mindenkinek?

Miért a birtoklás, és megváltoztatás munkálkodik...

Szerelmi kapcsolatok többségében?

Az igaz szerelem áldás...Ezt Én is érzem.

A legfontosabb, amivel ezeket a bonyodalmakat elkerülhetjük...

Ha létrejön az igaz szerelem.

Mert csakis az a gyógyító erejű!

A valódi stabil szerelmi kapcsolatok azért tudnak fennmaradni...

Mert a felek mélyen szeretik egymást.

A valódi biztonságot önismeret által...

Csakis önmagunkból meríthetünk.

Mert ha szerelmünket mégis elveszítjük...

Akkor is meg kell tudnunk állni egyedül a lábunkon.

De ha bajban vagyunk, ne szégyelljünk segítséget kérni...

                                                                                                                  €$@ß@

Legyünk szerelmesek az egészségünkért!

Aki volt már szerelmes...

Az tudja mennyire másodlagossá válik minden...

Ami a szerelmen kívül van.

Mennyire nélkülözhetővé válnak...
Az addig legfontosabbnak tartott dolgok is.

A kiegyensúlyozott kapcsolat akár a felhőkig is felemelhet...

Egy rossz szerelem azonban beteggé tehet.
Mindenki látott már szerelmes párokat...
Akik majd kicsattantak az életerőtől...
Akiknek mellkasa csak úgy dagadt az önbizalomtól...

S cseppet sem zavarta őket a külvilág irigyeink tekintete.

A boldogság ugyanis folyamatosan kreálja...
A pozitív gondolatokat.
A párkapcsolatban élő embereknél kimutatták...
Az úgynevezett boldogsághormont, az endorfint.
Ez segíti a test regenerálódását betegség esetén.
A pozitív gondolatok pedig segítik feloldani...
A feszültséget...
S lebontják a szervezetünkben felhalmozódott stresszhormont.
Ha kicsit odafigyeltünk, észrevehettük...

Testünk jobban működik, amikor szerelmesek vagyunk.

Energiával teltnek érezzük magunkat...
Alvásszükségletünk csökken, fizikai teljesítményünk nő.
A bőrünk megszépül, és majd kicsattanunk az egészségtől.

A boldog párkapcsolat a hosszú élet egyik záloga is.

Amennyire jó hatása van egy jó kapcsolatnak...

Éppen annyira veszélyes lehet egy rossz viszony.

A pozitív érzések helyét ilyenkor...
Olyan érzelmi megnyilvánulások veszik át...
Mint az elveszettség érzése, frusztráltság, ellenségeskedés...
Valamint az önbecsülés és öntudatosság elvesztése.
Az ilyen negatív érzések elhatalmasodása betegséghez vezet.
A válságnak különböző tünetei vannak...
Amelyek nemcsak lelki gyötrődéssel járnak...
Hanem testi tünetekben is megnyilvánulnak.
A figyelmeztető jelek nagyon hamar jelentkeznek.

A válsághelyzetet a tudatalattink sokkal hamarabb jelzi...

Mint hogy az tudatossá válna.
A testi reakcióink már azelőtt árulkodnak félelmeinkről...
Hogy egyáltalán képesek lennénk megfogalmazni azokat.
A rossz vagy kényelmetlen kapcsolat első figyelmeztető jele...

Az elveszettség érzése.

Ez alól mindenki próbálja kivonni magát...
Evéssel, alkohollal, esetleg droggal.
Az immunrendszer legyengül...
Könnyebben kapunk meg betegségeket.

Az elveszettség egy idő után félelemmé válik.

A rossz kapcsolatban élők elkezdenek félni a jövőtől...
A lehetséges változásoktól...
Az addig megkérdőjelezhetetlennek hitt bizalom meginog.
A jellemző testi tünetek a fejfájás...
Gyomorpanaszok, bőrbetegségek.

A félelem egy idő után átcsap védekezésbe...

Ellenségeskedésbe és agresszivitásba.
Ilyenkor néha bosszútervek születnek...
A negatív fantáziálások fokozzák...
Az amúgy is pattanásig feszült hangulatot.
A zaklatottság negatív hatással van az érrendszerre...
Valamint a szívműködésre.
A folyamatos fagyos hangulat egy idő után...
Frusztrálttá teszi a partnereket...
Ami egyenes út a depresszióhoz.
A folyamatos elégedetlenség és negatív érzések...
Egyenes következménye az önbecsülés elvesztése.
Az alacsony önértékelők...

Általában borúsan szemlélik a világot, maguk körül...

Az egykori boldog kapcsolatból nem marad más...

Csak a reménytelenség.

                                         €$@ß@

Szerelemről komolyan...?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon...

Elrévedezni némely szavadon.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez...

Egy pillantásod, hogyha megkeres.

Én nem tudom, mi ez, de érezem...

Hogy megszépült megint az életem.

Amit szerelemnek hiszünk, nem egyéb...
Mint a teljesség vágya és keresése.

Amit a szerelemről tudni kell, vagy érdemes...

Nem állítható elő laboratóriumi körülmények között...
Nem is lehet pontosan meghatározni, jelentését.

Szerintem a szerelemről...?

Csak közelítő meghatározást lehet adni...
Sajátos érzelmi állapot, amit az jellemez...
Hogy a tudat egy másik ember képével...
Emlékeivel van tele.
A személyiség motivációs rendszere, leginkább arra irányul...

Hogy ennek a másik embernek a közelében lehessek.

Mindenki álmodik egy ideális partnerről,
S ha talál olyan személyt, aki megfelel ennek az ideálképnek...
Azonnal úgy gondolja, hogy megtalálta, akit keresett.
Megtalálta az Igazit.

Szerelem első látásra...?

Valójában még nem is ismeri azt a személyt...
S csupán az animációnak nevezett képet szereti...
Melyet Ő formált a saját képzeletéből.

A Nőkről alkotott eszményem...

Nem a valóság megjelenéséből keletkezett... 
Hanem bennem született, bennem jött létre...

Isten tudja, hogyan.

Don Juan sem tudta, hogy a valóságban mi a Nő...
Kétségbe esve kereste saját animáját ezer nő közül...
Anélkül, hogy ezeket látta vagy megtalálta volna bennük.

A szerelmet, nem bölcs hozzáértők magyarázzák el...

Nem tanítják tantárgyként egyetemeken...
Így felvételi vizsga sincs belőle.
Gyakorlati tapasztalat, hogy abba szeretünk bele...
Aki éppen mellettünk áll akkor...

Amikor Cupido nyila eltalálja szívünket.

Nem lehet kiszámítani, ez mikor történik...
De azonnal örömmel fogadjuk.
Meghatározhatatlan boldog érzés kerít bennünket hatalmába...
S még a szerelemmel együtt járó fájdalmakat is...
Édesnek érezzük.

Megmagyarázhatatlan kitörés ez a hétköznapok szürkeségéből.

A szerelem érzése más, mint a szereteté...
Ebben, mindig biztosak vagyunk.
Az asszonyok találták föl a szerelmet...
A férfiak a házasságot...Meg (állítólag) a hűséget.
De gyakran előfordul...
Az ember otthagyja a családját a szerelméért...
S ebből új családot formál...

Kérdezem, van köze a házasságnak a szerelemhez?

A házasság feltételévé kellene tenni a szerelemet.
A szerelem művészete, nem más... 
Hogy nem engedjük elragadtatni magunkat a vak ösztöntől...

Hanem közös élménnyé formáljuk...

Isteni csoda...
Hogy az eközben test, lélek, és szellem egészévé lesz...

Férfi és Nő, valóban egy testté válik.

                                                                                                                           €$@ß@

Veszprém...

Az ember, észrevétlenül is gazdagsággal születik...

Egy egész darabkát birtokol a nagyvilágból…
Valahol, országokat elválasztó határsávok vonalán...
Vagy a szülőföldje lelkén...
Az ország, lélegzetvételének közepén...
Összekapaszkodó magas házak között.
Vagy kertek ölelkezésének rejtekén megbúvó...
Fészkek mélyén, rácsodálkozik lassan nyíló szemünk...

Szülővárosunk örvendező mosolyára.

Mellyel üzen, ifjú lelkünkre várva...

Várt, befogadott, felnevelt bennünket…

S miként az évekre, a mulandóság látszatát ragasztotta az élet...
Lassan növekvő léptünk, egyre távolba merészkedik...
Először kanyarodunk el az utca végén...
Ahonnan már nem látszik a szülői ház...
Eltűnnek az ismerős ablakkeretek...
A virágba boruló cseresznyevirág-ágak...
Már nem láthatóan integetne.
Első felfedezés, bár csak egy utca...

De millió képzelgés megvalósulása.

Az örök kíváncsi gyereklélekre gyógyító balzsam…
Felfedezés…
Akkor is, ha kézen fogva húznak vissza...
Bele ne szédülj, a sok élmény, szédítő hullámvasút-játékába…
Először látszódik igaz alakjában az a fura pont...
Mely az erkély korlátjáról nézve...
Csupán egy barna maszat képét öltötte magára, rajzlapomon.
Ahonnan a reggeli és esti harangszó kondulása...
Oly biztosan szállt be fülem...
Örökkön felfedezésre nyitva álló ajtaján...
Mellette pajkosságok vidámparkja, színes mászókák...
Zsongó gyereknevetéssel megelevenedő csúszdák...
A hinták nyikorgásának ömlesztett szimfóniája…

A Séd-patak mellett kanyargó sétány...

Ahol álmok, remények születtek és úsztak a víz fodrával tova…
Ahol gondolataimba feledkezett séták fogták kezem...
Vagy mellém heveredtek a pitypang-ejtőernyősök.
A zöld színű mező, végeláthatatlan takaróján...
Hátamra fekve számoltam a bárányfelhők számtalan alakját.
Itt locsolta könnyem a száraz föld agyagszerű alakját...

S itt csillant a napfény, szívem feltörő mosolyán...

Itt dobált az egyszer fent s másszor lent-érzet...
S itt találtam rá a távoli bizonyosságra...
Amelyben ma is hiszek…
Elhulltak többször azóta az integető cseresznyevirágok.
A templomtoronyból...
Újonnan öntött harang hirdeti a „miatyánkot”.
S már az utca sem ott ér végett, ahol sok évvel ezelőtt.
De nekem, mindig azon arcát mutatja a város...

Mint, amiben ez a gyermek, felnevelkedett…

                                                                                                              €$@ß@

Szerelem vagy barátság...

"A barátság gyakran végződik szerelemmel...

De a szerelem sose végződik barátsággal."

Erre a mondásra, szerintem sokan rácáfolnak az életben.
Én úgy gondolom...
Hogyha normális körülmények között tud, két ember elválni...
Nem fújnak egymásra, nem taposnak a másikra... 
Akkor ez igenis lehetséges.
Nem azt mondom, hogy a legjobb barátok lesznek...
De bizonyos szinten, fenn marad ez a kapcsolat.
Utána is fognak beszélgetni...
Összejárni, bulizni és lehet...
Sokkal jobban meg tudják beszélni a dolgaikat...
Mivel már nem KETTŐJÜKRŐL, a közös életükről van szó.
Külön folytatták az életet...
Így, reálisabban tudnak gondolkodni...
Jobban átlátják a másik helyzetét...
Tiszta fejjel tudnak tanácsot adni a másiknak.
Ezt szánta nekik az élet.
Megpróbálták közösen, de párban nem működött...

Működik hát külön-külön, de mégis együtt.


                                                                                                      €$@ß@

Mert rögtön belehalnál...

 

Igazán attól fáj a pofon, kitől símogatást várnál...

S nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.

 

                                    €$@ß@

Várni...

Várni jó, ha örömmel vársz...
Mikor izgalom járja át, minden porcikád.

Várni jó, ha a boldogság vár rád...
Szikrázik körülötted az egész világ.

Gyönyörű varázslat, ha itt vagy mellettem...
Ha bársonyos tenyeredbe helyezem tenyerem.

Ha mosolyod kényezteti szárnaló lelkem...
Hogy mindig itt érezlek, vidáman mellettem.

De várni gyötrelem, ha megbocsájtásra vársz...
Ha félsz, hogy elveszíted, kit imádsz.

Ha fáj a lelked, de megértésre nem lelsz...
Ha megbántottad, de bocsánatot nem lelsz.

Ha veszni látod mind azt, mi maga volt a végzet...
Este, vagy reggel... Nyár volt, lüktetett az élet.

Elveszíteni téged, mindennél jobban félek.

De a fájdalom, mit újra és újra élek...
Monoton mossa ronggyá, egész létem.

S lassan kifehéríti szivárványszín szívem.

                               €$@ß@