2011. március 17., csütörtök

A többit, úgy is tudod...




Jó reggelt Kedvesem...

Mikor reggel kinyitod a szemeid...
Álmos tekinteteddel bűvölöd a kávés poharad...
S az elhatározást tett követi, hogy felhívj...

Nevezz a nevemen...

Beszélj Velem könnyed hangon, ahogy mindig is beszéltél...
Nevess úgy, ahogy önfeledt pillanataidban nevetsz...

Mosolyogva gondolj Rám...

Emlegesd fel a Nevem a nap minden órájában.
Ne árnyékolja be semmi a hangulatod, amikor szóba kerülök.
Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Az hogy nem látják Rajtad, még nem jelenti azt, hogy nem kell Rám gondolnod.

Várj Rám, itt vagyok a közeledben...

Egészen közel...

A többit, úgy is tudod...

                                       €$@ß@

Mindenek felett...





Ismerek egy erdőt egy hegyet...
Egy utcát egy teret.

Ismerek egy házat s benne egy szobát...
Egy nyikorgó ajtót egy reccsenő padlót.

Ismerem a kettőnk közötti csendet...
Azt az illatos bőröd , s azt a gyengéd kezed.

Ismerem az álmunk, melyben elmerülünk...
A vágyunk, mitől megszépülünk.

Ismerem a lélegzetvételed, a (rövid) ébredésed...
S Nekem, ez mindennél többet jelent.

                             €$@ß@