Boldog Születésnapot...

Ismerősök jönnek, mennek…

De a Barátok, szerencsére, többnyire maradnak…

Végül is kevés emberrel kötünk…

Olyan kapcsolatot, ami nagyon gyakran, a sírig tart.

Barátok és (sajnos) Ellenségek…

Ismerősök és (még) Ismeretlenek…

Visszatérő és Új Látogatók…

Ha ma, vagy a napokban ünnepelitek vagy ünnepeltétek…

Világrajöveteletek napját…

Mit is kívánhatnék, mint…

Boldog Születésnapot…

                  €$@ß@

Te vagy az Egy, az Erő, a Minden...

Vak sötétben égő fáklya...
Világítótornyok lángja.

Láng, mely megperzsel, ha hozzád érek...

Mint tűzbe röppent pillangó, porrá égek.
Sajog a szívem, a forró máglya...
Lángol ruhám, hajam, szavam a szélben szállva...
Messzire jut, mint a hamu, mi marad utánam...

Mert örvénylő tűzként emészt a saját vágyam.

De újra és újra feléledve...
Fejem megrázva kezdek új menetbe.

Hiába fáradok, fel nem adhatom...

Élvezem minden percét, nem tagadom.

Ha perzselsz, ha csókolsz, ha Rám tekintesz...

Engem a szerelem lángjával hevítesz.
Megéri a fájdalmat?
Kérdem…
De, ha megérintesz, tudom, nincs mitől félnem.

Te vagy az Egy, az Erő, a Minden...

S visszaadod a reményt, ha hitem már nincsen.

                            €$@ß@

A szívemből lett minden, ami szeretett...

Hallgatom a szívem...
Ha majd egyszer leáll...
S elszakad a testemtől az...

Ami Én vagyok...

Lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem.

Megcsókolom, mert szeretett engem...

S szerette az egész világot.

Jól tudom...
A fényt a szemem itta...
A dalt a fülem fogta...
A simogatást a kezem érezte...
Szép utakon a lábam vitt...
S a gondolatok a fejemben születtek...
Mint az ég távoli villódzása.

De mindezt a szívem gyűjtötte össze.

S belőle lett minden, ami Szeretet.
                

                  €$@ß@

Most is választhatsz...

Mindig van egy pillanat az életünkben.
Egy pillanat, amikor elfogadhatunk, visszautasíthatunk...

Józanok maradhatunk vagy hallgatunk a szívünkre.

Egy pillanat, ami mindenkinek mindig megadatik.

Egy pillanat, amely rövid, de jelentőségteljes.

Egy parány töredék az életemből...
Oly gyorsan suhant el előttem...
Mint egy hullócsillag a Hold előtt.

S megtörtént.

Egy pillantás alatt kinyíltak a kapuk...

Odaadtam neked mindent Magamból.

Mindent odaadtam, amit egy ember odaadhat egy másiknak.
A legnagyobb bizalommal nyíltam meg Neked és megígértük...

Hogy vigyázunk egymásra!

S egyszer csak eltűntél.

Eltűntél egy szó, egy könny, egy sikoly...

Egy csók, egy ölelés nélkül.

Eltűntél, mint kóbor szellő egy tiszta nyári estén...
Mint egy hópehely, ahogyan a földön elolvad.
Eltűntél, mint ahogy az elmúló nap éjfél után...
Ami soha vissza nem hozható.

Éreztem, hogy Te vagy a napsugár...
Amitől a jácint kinyílik...

De télen elfagy a virág.
Volt egy pillanatod.

Választhattál, hogy elfogadod-e ezt a virágot...

Hogy vigyázol-e rá, hogy vízbe teszed-e minden reggel.
Választhattál minden elejtett könnyem után...
Hogy megsimítod-e helyét...
Minden botor léptem után, hogy kézen fogsz-e.

Most is választhatsz.

De Velem, mindez valójában megtörtént.
Az ember, hogy megmentse élete romjait...
Öntudatlanul kapkod bármi iránt...
S elpusztít maga körül mindent.

Tetteid arra valók, hogy megismerjenek.

Céljaid arra, hogy megismerd önmagad.

S az Élet, hogy megtedd ezeket.

                                                             €$@ß@

A látszat mögött, felismerned a valóságot...

A tudatod lehetővé teszi...
Egyre magasabb rendű szemlélet kialakítását a dolgokról...

S a látszat mögött, felismerned a valóságot.

Ha magasról, úgymond madártávlatból nézed a dolgokat,
Átfogóbb szempontot nyersz.
Olykor nincs elég rálátásod...

Mert túl közel vagy az eseményekhez.

Ám ha képes vagy felülemelkedni a szűk látókörű szemléleten...
S mint a sas, madártávlatból tudsz önmagadra...
Az életkörülményeidre tekinteni...

Kristálytisztán láthatod, hogy mi a teendőd.

                                                 €$@ß@

Boldognak lenni...

Minél kevesebb szabályt állítasz fel...

Hogy milyennek kellene lennie az életednek...

S, hogy másokkal, hogyan kellene viselkedned...

Annál könnyebb lesz, boldognak lenned.


                                                                      €$@ß@

A szíved otthon van...

Szeretem a mosolyodat és a nevetésed.
Ha mosolyt szeretnél varázsolni az életünkben...

Akkor tenned is kell érte valamit...

Hogy mit is?
Természetesen nem haraggal, félelemmel...
Elutasítással vagy gyűlölettel.

Hanem szerető kedvességgel, nyitott szívvel...

S legfőképp...

Szerelemből fakadó... Bizalommal.

Ideje, hogy észre vedd...

A boldogság az örömben, és nem a félelemben rejtőzik.

Mert ha jól megnézed…

A világunk, mindig vidámabbnak látszott a mosolyod mögül.

Hát gyerünk, mosolyogj, ez mindig bejött!
A mosolyod világosság a lelked ablakában...

Jelzi, hogy a szíved otthon van.

Minden napod elvesztegetett nap, amikor nem nevetsz.
Észrevetted már Magadon...?

Mikor boldog VOLTÁL nem számított, tél volt-e vagy nyár…

Állj a tükör elé…
Kérlek…
S nézz Magadra!
Majd hunyd be a szemed...
S nézz, mélyen Magadba...

A „pici” dolgok a legértékesebbek...

Egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly.

A mosolyod a legkisebb távolság, köztünk.

                                     €$@ß@

Nőnek lenned... Ajándék.

Ha a családod rabjaként Éled az Életed…

Természetes, hogy annak jelenségei töltik ki a napjaidat.
Amire gondolati energiáid áldozod…
Az válik jelenlévő valósággá számodra.
Így ha negatív hatásokkal bombázod Önmagad és a világod…

Boldogtalan és szenvedő leszel.

Ha pedig az örömödet éled szüntelen…

A jövőd is fényes és csodákkal telivé válik.

Minden a Te választásod.

Légy nyitott...!

Amíg a világodban nincs rend…
Addig minden segítségnyújtás is csak menekülés…

Önmagad elől.

Amikor pedig rátalálsz a stabil harmóniádra…

Igazi Önvalódra.

Végre megérted majd…
Saját lényed ereje a legfinomabb támaszod…
Mindenféle különösebb megnyilvánulás nélkül.
Nem kell akarnod semmit.

Minden Út csodálatos.

S a lényeg az, hogy nem tudod, nem járni.
Tanulsz akkor is, amikor nem tudsz róla...

Mert Nőnek lenned... Ajándék.

                                        €$@ß@