"Meg akarom váltani a világot".
"Meg akarom menteni Őt attól, hogy...".
Volt egy idő, mikor úgy éreztem ezt kell tennem…
De egy belső hang szólt hozzám…
„Kérlek, ne tedd!”
Ha túl magas a hegy, esetleg elfáradsz útközben, és feladod megmászását.
A nagy álmokból így lesz kudarcélmény.
A pillangókat kergető harcos szellemből megfáradt, megtört vándor.
Akinek már ötlete sincs, merre tartson.
És már nincs is miért haladnia...
Ha pedig túl nagy a tűz, az esetleg pusztítóvá válhat.
Felégetheted általa mindazt, amit eddig felépítettél magadban és magad körül.
Tudatlanság fűti azt, aki elhiszi magáról…
Többet tud, mint más.
Ezért mérhetetlen kitartással árasztja "bölcsességeit" a világra.
Ahol gyöngeséget érzékel, fölényesen elmosolyodik, és prédikálni kezd…
Mert úgy véli, ő már túl van mindezen.
Olvasmány élményei, egóját törékeny önbizalommal töltik meg…
Még csak sejtése sincs arról, miközben büszkeséggel bekopogtat mások életébe…
Irányt tévesztett.
Mások tapasztalatai inspirációk csupán, de soha nem részei a megélt tananyagnak.
És akiket balga tanítványainak gondol, valójában mesterei…
Ideje felébredni.
Ha segíteni szeretnél a világon és embertársaidon...
Ami vitathatatlanul szép misszió.
Tégy először rendet magadban.
De ne felszínes nagytakarítást végezz, az nem elég…
Írd újra az életed!
Szabadulj meg a múlttól és a jövőtől.
Ragyogó örömmel találj rá az itt és most-állapotra.
És amikor ez megtörténik…
Megszűnik benned az akarás görcsössége is…
Felszabadulsz.
Elindulsz, hosszú utadra...
Amikor már nem a gondolat és a vágy hajt a segítségnyújtásban…
Hanem a tiszta szív.
Az alázat.
A boldogság.
Adsz akkor is, amikor nem tudsz róla.
Dolgozz saját világod megváltásán.
Akkor teszed a legtöbbet a Nagyvilágért.
