Minden rím, és az Olvasó...

Ismeretlen új, valami igazi vágy...
                                     Különös izgalom és titok vagy.

Kaland a szívemnek, lelkemnek Vigasza...
                                     S bátorítása mind Te vagy.

Te vagy, kit versembe írlak...
                                    Versemmé írlak, így egy leszel Vele.

Te leszel műveimben a hang a szó...
                                    Minden rím, és az Olvasó.

Csend a sorok között, a lüktetés...
                                    Melyet nem hallasz, csak érzed.

Szavak közti sóhajnyi vágyban...
                                    Véllek, majd felfedezni Téged.

S olykor sóhajnyi vágyak között...
                                    Ott leszel Te szavak helyett.

Hisz ujjaimból, Miattad egy új lélek született.

S Te jelensz meg, minden papírra vetett...

                                    Elveszett, aprócska, édes szó felett.

                                               €$@ß@

Kapcsolat...

Mi van az emberek között...?

Tudod, hányféle kapcsolat van...?
Az emberek négy-öt fogalommal gondolkoznak...

Van barátság, szerelem, rokonszenv, bizalom...

De van más is, aminek nincsen neve.

Van titkosabb és érthetetlenebb kapcsolat is...

Ami nem barátság, nem is szerelem...

S mégis oly forró és eleven, hogy nem lehet kitérni előle.

De Te tudod, miről beszélek...

                                          €$@ß@

Vágyom Rád...

Lágyan adakozó kezed, forrósodó öled, kezem alatt..

Ha csupán arcodhoz érek, szikrázunk akkor is...
Ha végigsimítom arcod, nyakad, vállad...

Tudni fogom kívánsz, kellek...

Ezt érezzem csak, és ellazulok...

Ölelni akarlak, mint az élni akarás, csókollak, mint az élet...

Simogatlak, mint a jókedv, kényeztetlek, mint a lelki béke...

Gyönyört adok, mint egy Férfi, aki csak adni vágyik...

S Te magadba fogadsz.

Megnyílsz Nekem, mint egy kapu...

Az élvezet felé, Én Neked, Te Nekem...

Vágyom Rád, mint bűnös a megbocsátó szóra.

                              €$@ß@