Még túl korai...
Nincs olyan, hogy túl korai...
Ehhez én kevés vagyok...
Vagy túl sok...
Nem vagy egyedül...
Rajtad kívül még nagyon is sokan várnak...
Vársz, hogy úgy érezd, készen állsz...
Vársz a
megfelelő alkalomra...
Vársz, hogy a körülményeid jobbra forduljanak...
S egyszer csak azt fogod észrevenni, az egész életed várakozással telik el...
Édesanyád volt rá az élő példa...
Tervezgetett,
álmodozott, várakozott...
Aztán jött egy stroke a semmiből...
Túl későn jött rá, hogy
amit ma nem tesz meg...
Azt holnap már nem biztos, hogy meg fogja tudni tenni...
Én az utolsó percig HITTEM benne...
Annyi területet érinthet egy agyi infarktus...
Amivel még teljes életet élhetett volna...
De amennyi meg volt írva, annyi járt neki...
Nem mindig tudsz annyit megtenni egy nap alatt, amennyit
szeretnél...
De jó, ha tudod...
Ha nem haladsz a céljaid felé, akkor távolodsz tőlük...
Az itt töltött időd neked is véges...
S ez egészen más perspektívát kell, hogy adjon a halogatásaidnak...
Te késlekedhetsz, de az idő nem fog...
Van, hogy tényleg korai még megtenned egy bizonyos lépést...
Vagy
meghoznod egy komoly döntést...
De készülni rá bármikor el tudsz
kezdeni...
S nem foggal-körömmel, badarságokat beszélve küzdened ellen...
Csak arra figyelj...
Soha ne akarj teljesen készen állni...
Mert
ilyet, jó eséllyel úgysem fogsz érezni...
Inkább indulj el készületlenül...
Apró
lépésekkel, következetesen haladj előre a céljaid felé...
S nem mindenkin keresztülgázolva...
Tudod, annak még sosem volt jó vége...
€$@ß@
