Tudod, én akkor is szeretlek, amikor alszol...
Amikor nem gondolsz rám.
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon...
Amikor azt gondolod...
Így nem mehet tovább.
Én akkor lehunyom szemem, azt a filmet nézem...
Ami az életünk.
Kimondott és kimondatlan mondatok a végzetünk.
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz...
Ahol a kanyar előtt, nincsenek táblák.
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk...
S a csodákat, más fényképezi helyettünk.
Valami kéne, valamit tenni kéne már.
De én akkor is szeretlek, ha néha nagyon fáj...
Ha néha előbúj rejtekéből a magány.
Mely ott köröz, néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél...
Kissé hosszabb legyen, minden szerelmes éj.
Tartson tovább a szenvedély...
Mert akkor húsodba marnám a jelet...
Mely titkolt üzenetet hordoz...
Még minden lehet!
Szeress, mert adni kell, hogy kaphass...
Higgy álmaidban, s ne vétkezz önmagad ellen...
Légy költő és légy színész...
Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt.
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod...
Játssz nekem boldogságot!
Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod.
Szeretlek akkor is, ha az életed...
Csak egy gazos mellékvágányra várod.
Szeress kicsit jobban...
Barnán és feketén szeretlek.
Mint villám szeret, a fülledt nyári éjszakában...
Mint kocsmaszagú ősz szeret, az utolsó napsugárban.
Szeretlek akkor is, mikor alszol...
Szeretlek félve, haraggal...
Szeretlek soha el nem múló halált hozó daccal...
SZERETLEK...
SZERETLEK...
€$@ß@
