Nem tudod, honnan jött ez az egész, egyszer csak rád talált…
Te nem kerested ezt, Én kerestelek téged…
S hirtelen arra eszméltél...
Ez az érzés beleszőtte magát az életedbe…
Már ez irányít mindent.
Alig vetted észre, de egyre erősödik…
Nem merted bevallani, még magadnak sem...
De végül Te már valami mássá lényegültél át…
Nem lettél tökéletes, de jobb emberré tett, amit érzel…
Mert végre itt vagyok Én, akit tényleg önmagamért szeretsz...
A semmiért is egészen…
Ez a legcsodálatosabb dolog a világon…
Tiszta szívből szeretni...
Önzetlenül odaadni mindent...
Figyelni, óvni, megvigasztalni, ha szomorú vagyok...
Velem nevetni, ha a boldogság érzete önt el...
Részese lenni az életemnek...
Hajnalig csendesen beszélgetni...
Vagy szótlanul csak átölelni és érezni...
Történhetne bármi, az már nem számít.
Csak ez a csend létezik…
A szorítása…
Az illata…
Érezni, ahogy lélegzem, és ahogy a szívem dobog a tiéd fölött…
S csak hagyni, hogy ez a Csend teljesen elragadjon...
Egy olyan világba, ahol semmi sem fáj.
Egy világba, ahol létezem...
S így a Lét, leküzdhetetlennek tűnő akadályai...
Már nem tűnnek olyan félelmetesnek...
Szembe mersz velük nézni, mert tudod...
A nehéz utak végén, Valakinek szüksége van rád...
S épp ezért…
Nem adhatod fel a harcot.
S neked is szükséged van Rám...
Hidd el, pontosan tudom, mennyire szükséged van Rám…
Az egyetlen hely...
Ahol tényleg teljesen biztonságban érezheted magad...
A karjaim melyek oly védelmezően fonnak körbe téged...
S te képes lennél ilyenkor csak azért meghalni...
Hogy soha ne érjen véget ez az érzés.
De lassan enged az ölelésem, de tovább fogom két kezed.
Rád nézek, és szemeimben megtalálod azt...
Amit mindig is kerestél…
A szemeim csillogásában megtalálod önmagad…
Tudod hogy ettől a perctől kezdve biztonságban vagy a földön…
És Boldog vagy…
Velem…
Nem tudod megmagyarázni...
Miért pont Én vagyok ilyen fontos neked.
Csak érzed, hogy Én lettem az Egyetlen, az Egyetlen...
Aki jobb emberré tehet, és képes lennél bármire.
Ettől jobb nem történhet, és nem is vágysz többre.
Nem vágysz többre, csak arra, hogy Szeresselek...
S még inkább arra, hogy Te Szerethess…
Ennyi épp elég...
Egymásra találtatunk, kiegészítjük egymást, tudod...
Csak együtt vagyunk képesek elviselni...
Az élet hányattatásait...
Egyedül elvesznénk a lelki társunk nélkül…
Aki mindennél fontosabb számunkra...
S onnantól kezdve, lehet hogy pár kisebb harc árán...
De összefonódik a sorsunk…
€$@ß@
