Aki szárnyatlanul él a viharos, ködszürke Időben...
Nem tehet mást, mint vár.
Várja a jobb világot, s a partot.
Így élünk.
Jó azoknak, akik várni tudnak még...
Mert sokan már nem is várnak, egyáltalán.
És azoknak, jaj!
Ez a várakozás nem vallásos, hanem örök emberi tulajdonság.
Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk.
Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is.
És ami hiányzik, az - figyeld meg - mindig a legfontosabb.
Arccal a jövőnk felé nézünk, és bízunk benne...
Ha tudunk még bizakodni!
Hogy hátha ott...
Ott talán jobb lesz.
Elvesztettük a bentet, a szívünk boldog közepét...
Azóta csakis kívülre és előre tudunk nézni.
A Most sohasem igazán jó, csak a Lesz.
Talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése