Láss túl a láthatáron...

A felhő nem tudja, miért éppen erre száll,
s miért épp ily sebesen.
Érzi a késztetést:

Most erre van az út.

De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött.

S tudni fogod te is.

Ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.

Sorsod vagy az Életed...

Fontos, hogy tudd!

Csakis olyasmiért érdemes harcolni, amin áldás van.

Áldás pedig azon van, ami a Sorsod.
S nincs azon, ami csupán az Életed.
Egy nehéz Sors áldott lehet és boldog.
Egy könnyű Élet boldogtalan, vacak és szorongásokkal teli.

Testedből és lelkedből...

Az anya nem csak testét adja gyermekének,

lelkét is a magáéból építi fel.

Mondd, mit teszel, ha...

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod?

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?

Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?

Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?

Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál?

Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?

Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár?

Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?

Ha szerelem nélkül mész végig az úton...

Tudom, hogy közhely.

De a szerelem szenvedély, megszállottság,
mely nélkül nem lehet élni.

Azt mondom, légy fülig szerelmes.

Olyat találj, akit őrülten szeretsz és aki ezt viszonozza.

Hogy találhatsz rá?

Hagyd az eszedet, hallgass a szívedre.

Mert most nem dörömböl.
Az az igazság, kicsim, hogy enélkül nincs értelme élni.

Ha szerelem nélkül mész végig az úton, 
akkor egyáltalán nem is éltél.

De meg kell próbálnod.

Különben nem is éltél.

Ha...Akkor...

Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,

Ha a tükörben fáradt az arcod,

Ha fáj, amit el kellett engedned,

Ha életed álmát nem te teremted,

Ha múltad sebeit feltéped éppen,

Ha elcsüggedtél ebben a létben,

Ha nem repít tovább a vágyad,

Ha nem érzed hozzá a szárnyad,

Ha bűntudat kínoz az útért,

Ha könyörögsz további hitért,

Ha ítélkeztél magad felett,

Ha nem látsz napot a felhők felett,

Akkor tudd, hogy ott vagyok veled,

Akkor gyere, és nyújtsd felém kezed,

Akkor hagyj csak ott minden hibát,

Akkor gyere és mondd el, mi bánt,

Akkor, ha akarod, hallgatok,

Akkor nevethetek és játszhatok,

Akkor öltözz, hogy sétáljunk egyet,

Akkor tudd, hogy béke van benned,

Akkor lehessek fény a vállad felett,

Akkor lásd meg saját mély gyökeredet,

Akkor erős faként az égig nyújtózz,

Akkor erőt meríts az újabb úthoz.

Ha a jövőt már nem féled,

Ha a pillanatot átéled,

Ha belélegzed a fényedet,

Ha megéled isteni lényeged,

Ha boldogan, magasan szállsz,

Ha tükörben ragyogást látsz,

Ha örömed az égig ért,

Ha elértél egy újabb célt,

Ha táncolni, nevetni vágysz,

Ha ehhez épp új társra vársz,

Ha szárnyalni tudsz a széppel,

Ha együtt repülsz épp a léttel,

Akkor gyere és mondd el nekem,

Akkor segíts, hogy veled együtt legyek,

Akkor fogd át mindkét kezem,

Akkor te mutass példát nekem,

Akkor világíts át a vállam felett,

Akkor megérthetem, amit kellett,

Akkor hisszük az isteni sorsunkat,

Akkor meglátjuk újra az utunkat,

Akkor megérezzük, hogy merre, hová,

Akkor együtt repülhetünk tovább.

Akkor közösen vagyunk angyalok,

Akkor fényünk mindenen átragyog.

We are the world

Csillag születik...

Balogh Brigitta Szerelem fáj

Balogh Brigitta

Csillag született... Szerelem fáj...

Mit gondol az értelem,

Ha lelkem védtelen,

Szívemben érzem még a tőrt (ahol).

Mond, mi ez az érzés?

Mi ez az érzés?

Oly keserű érzés?

S ez, észbe tart.

Gyötör a kérdés.

Én szeretem őt!

De a szerelem fáj!

Mert a szívemet összetörte, más ezerszer már.

Én akarom Őt,

Ki sohasem bánt.

De idebent százegy ajtót, még a múlt bezárt.

Várj rám!

Veled érzem új nap vár.

Várj még!

Amíg a tegnap messzire száll.

(Adj időt!)

Adj időt!

Annyit ne kérdezz

Ne kérdezz

Adj időt

Míg újra érezz

Adj időt

Várj, ne kérdezz.

Ne kérdezz

Adj időt

A szerelem fáj.

Szeress...

Kopott, sárgult külvilág

Az idő, össze-vissza jár

Régi emlék reményt nem talál.

Régi emlék visszajár

Halvány fénnyel lobog már

Minden mi volt, vele olvad már.

Sok régi szavad feldereng, mintha itt lennél.

Bár elfújta a szél.

Mindent s bármennyit megér,

Azt mondom bárcsak itt lennél!

Az érzést visszakaphatnám,

Jobban vigyázhatnék rád.

Évek, napok, hónapok

Mit többé meg nem kaphatok.

Kell hogy szeress, ölelj át!

Kifordított igazság

Rémálomból valóság

Tegnap egy álmunk eltűnt,

Hogy mindenen túl, együtt.

Hogy jobb emberré váljunk,

S mindig csak ránk vigyázzunk,

Most is csak az érzést vágyom:

De nem kell már bármi áron.

Sok régi szavad feldereng, mintha itt lennél

Bár elfújta a szél.

Csak várok.

Mindent s bármennyit megér,

Azt mondom bárcsak itt lennél!

Az érzést visszakaphatnám,

Jobban vigyázhatnék rád.

Évek, napok, hónapok ,

Mit többé meg nem kaphatok.

Kell hogy szeress, ölelj át!

Sok régi szavad feldereng, mintha itt lennél

Bár elfújta a szél.

Ruhánkon fény csillog,

De szemünkben fájdalom

Nincs igaz szó, nincs vigaszság

Csak a megvető szánalom

Évek, napok, hónapok

Mit többé meg nem kaphatok

Csak egyet kérnék még,

Hogy szeress ölelj át!

Hinni Álmainkban...

Amíg hiszünk álmainkban, nincs semmi, ami a véletlen műve lenne.

Semmi sem véletlen, nem a vakszerencse hajtja, hanem egy olyan elv, amely mindnyájunkat elvezet a kristálytiszta megértéshez.

Ezer és ezer "véletlen egybeesés" és jó barát siet megmutatni az utat, amikor túl súlyosnak látszanak a nehézségek ahhoz, hogy egyedül megbirkózzunk velük.

Mert igen is nagyon sokan állnak, mellettünk.

Olyanok, akik már megjárták az előttünk álló utat és olyanok is akik még hezitálnak, és csak az első lépésre várnak.

A nehézségeknek, az egyetlen okuk, értelmük és céljuk, hogy legyőzzük őket.

Hát nem ez az emberi természet titka?

Hogy a korlátokra fittyet hányva, bizonyítsuk végtelen szabadságunkat?

Nem a kihívás tesz próbára minket, nem a kihívás határozza meg, kik vagyunk, és mivé leszünk, hanem a mód, ahogyan szembenézünk, a kihívásokkal.

Hogy egyetlen fellobbanó gyufalánggal megsemmisítjük álmainkat, vagy lépésről lépésre újra építkezünk belőle, amíg végre kivívjuk szabadságunkat.

A gondok célja, hogy felülkerekedjünk rajtuk.

A szabadságunk célját, már ismered.

Őrült Vágy, ami elkísér minket, szerelmünk rögös útján.

A kérdés egyszerű:

Megbízunk-e a másikban annyira, mint ahogy Ő megbízik bennünk?

Én is hibázhatok...

A szülő nagyon sok hibát követ el.

Az egyik az, hogy soha nem vallja be a gyereke előtt,

hogy ő is emberből van, és hibázhat.

Ezért soha nem kér bocsánatot.

Az én 10 parancsolatom...

Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Önmaga előtt.

Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit!
És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket!
Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

Tartsd tiszteletben a saját érési idődet!
A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát.
Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős.
Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre.
Ide vezet az önzőség.
Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

Vesztesekre márpedig szükség van.
Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod.
Ők a viszonyítási pont.
A nullák így töltik be végül küldetésüket.

Másra támaszkodni mindig veszélyes.
Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út.
De a támaszték eldőlhet.
Tudod mit?
Támaszkodj magadra!

Merj szembenézni a saját tükörképeddel!
Ez az első lépés a talpra álláshoz.
Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett.
Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul.
Ne válassz magadnak újabbat!
A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

A gyengeség valójában gyávaság.
A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás.
Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

Hangtalan mesék...

Mikor kezünk összeér

ajkunk szerelemről mesél

hangtalan szavakkal

néma imádsággal

veszett vágyakkal

selyem-suhogással

bársony takaróval

szelíd öreganyóval

bottal topogóval

bölcsen mosolygóval

élettel

álommal

mesével

valóval

szívből szólóval

szívnek adóval

mikor kezünk összeér

szemed szememhez ér

hangtalan szavakkal

végtelen vágyakkal

szerelemről mesél..

Így kell lennie...

Szerintem, lesz még ez másképpen.

Az emberek egyszer megundorodnak ettől az eltorzult világtól és akkor nagy fordulat következik.

Ez pedig csak a valódi értékek irányába történhet majd.

Így kell lennie...

Mit vétettünk?

Ez a világ, kígyót békát Ránk kiállt.

Mondja meg hát ez a világ szemünkbe.

Mit vétettünk, egész életünkbe?

Emelt fővel...

Amikor azt hiszed elfogyott, s nincs már több erőd.

Amikor azt érzed, ez, tovább nem mehet, emelt fővel élni nem lehet.

Összetört a bánat, ezernyi gond közt, homályban élsz, feladnád már, nincs tovább.

S mégis, valami itt tart.

Nem tudod miért, nem tudod kiért?

Legyűröd a gondot, lassan-lassan talpra állsz.

Az életet nem te adtad magadnak, hát nincs jogod, hogy feladjad.

Az ember megmarad a holnapnak, akkor is, ha gyötri a bánat....