2010. július 1., csütörtök

Merj Igent mondani...






Szabaddá csak akkor válsz, ha képes leszel felállni...

S mindent magad mögött hagyni... Anélkül, hogy visszanéznél.

Ha mersz, Igent mondani.


                                                 €$@ß@

A szenvedély...







Királynőm...

A szenvedély, egy hatalmas erő...
Ami akkor is Benned s Bennem él...
Mikor azt hisszük, (vagy próbálják elhiteni Velünk), hogy elhamvadt.

Csábító vágy...

Ami váratlanul, Egymás karjaiba taszít minket.

Mindent elsöprő győzelem...

Ami ledönti a falat, amit szívünk védelmére emeltünk.

Olthatatlan szerelem....

Ami újra, s újra feltámad, hiába próbáljuk hamu alatt tartani.

Igen!


Minden érzésünk közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy éljünk...


S mentséget, feloldozást (mások szerint) elkövetett bűneinkért. 

Nincs semmi szégyellnivaló az életben.

Csak a gyávaság szégyenletes...

Mellyel az ember nem tud adni, vagy nem mer elfogadni  érzéseket...

                                                               €$@ß@

Örökké és mindig csak annak az egy személynek…





Kedvesem...

Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, mint a szenvedély…
Mely áthatja a szívünket, lelkünket, a testünket…

S aztán örökké ég..?

Akármi is történik közben..?

S ha ezt megéltük, nem is éltünk hiába..?

Ilyen mély…
Ilyen nagyszerű…
Ilyen embertelen a szenvedély..?
Ezek, csak kérdések…

Megválaszolást nem igénylő kérdések.

Mert a szenvedély igen is személynek szól…

Örökké és mindig csak annak az egy személynek…

Aki lehet jó…
Lehet rossz…
De cselekedetein és tulajdonságain…

Nem múlik a szenvedély bensősége…

Mely hozzá kötöz…

Mint ahogy ez a szenvedély, Téged és Engem, örökre egymáshoz köt...


                                      €$@ß@

Az egészet akarom...





Talán, hamarosan eljön a pillanat, mikor elmondhatom...

Az egészet akartam.

Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset...

A boldogságot az igazat, az igazit...

Akármilyen félelmes és földközeli.

Nem akartam az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre...

Nem akartam a lélek és a betű helyett olyasmit...

Ami csak ügyes torzképe a léleknek és a betűnek.

Igazi Nőként akartalak és akarlak szeretni...

Igazi Blogot akartam és akarok írni...
Igazi emberekkel akartam és akarok harcolni és egyszer megbékélni.

Az egészet akarom, nem valamilyen törlesztéses részletet.

Csak Téged akarlak Királynőm...


                                             €$@ß@