Csak úgy...

Csak úgy megrezzen, csak úgy hirtelen...
Újra megdobban, itt a szivemben.

Csak úgy álmodom, csak úgy létezem...
Csak úgy átvágok az egész életen.

Csak úgy boldogság, vagy csak képzelem?
Csak úgy várok rád és ez jó nekem.

Csak a hangodért, csak hogy vagy nekem.
Tényleg vagy nekem.

Csak úgy kedvesen, halkan csendesen...
Súgd meg Kedvesem, mindig elhiszem.

                           €$@ß@

Mert bennem élsz...

Te vagy a szív, mely bennem dobog...
Te vagy a vér, mely bennem csorog.

Te vagy az ihlet, mellyel írok...
Te vagy a könny, mellyel sírok.

Te vagy a szem, mellyel látlak...
Te vagy a vágy, mellyel várlak.

Te vagy a száj, mellyel csókollak...
Te vagy az íz, mellyel kóstollak.

Te vagy a lélek, mely engem éltet...
Te vagy az ábránd, mely elképzel.

Te vagy a Királylány, kit felébresztettem...
Te vagy az, akit az Égtől kértem.

Te vagy a kéz, mellyel hozzám érsz...
Te vagy a mindenem, mert bennem élsz.

                    €$@ß@

Mikor az álmom, valósággá válhat...

Az emberek, alvás közben a legszebbek.

Igen!
Ezt már évekkel ezelőtt megállapítottam.
Hisz, ha belegondolunk, ebben a rohanó világban...

Szinte csak az éjszakákon lehetünk nyugodtak.

Olyankor nincs mi megzavarjon bennünket...
Nem kell törődnünk mások, és saját problémáinkkal.
Arcvonásaink kisimulnak, és pihenünk, tartalmasan, békésen.

Álmaink világában jószerivel bármit megtehetünk...

Amire csak vágyunk.
Gyermekként lehetünk űrhajósok, tűzoltók, lovagok...
Vagy tán szépséges királylányok.
Később, kamaszként jönnek az eltitkolt, szégyellt...

De mégis boldog "nedves álmok".

Felnőttként munkahelyi sikerekről...
Boldog családi körről álmodunk.
Öregkorban pedig kellemes nosztalgiával gondolunk vissza...
Fiatalabb korunkra.
Ám ezek a percek múlandóak...
Mert az élet körforgása egy pillanatig sem áll meg...
S az éjszaka után jön a reggel.
Ó az az átkozott!

Hogy nem bírt volna még várni!

Legalább pár percet!
Olyan szép volt az álmom!
S újra jönnek a gondok, s a feszültség.
Mindig ugyanez van.
Nap mint nap szembesülünk problémáinkkal...

Epekedve várjuk, hogy újra eljöjjön az éj...

S álomra hajthassuk fejünket.
Hát akkor miért!?
Miért kell ezt így?
Jó ez nekünk?
Kell a stressz?
A feszültség?
A gondok?
Hát nem!
Miért nem próbálunk meg ébren álmodni?

Legalább 5 percre kikapcsolni, és nem törődni semmivel.

Pedig olyan sokat javítana a nehéz hétköznapokon.
Persze, mindenki megtalálja azt a cseppnyi boldogságot...
Ami átsegíti Őt bármilyen nehézségen.
Kinek mi az?
Ez emberenként változik.

Csak a magam nevében nyilatkozhatok...

De elárulom, engem az tenne boldoggá...
Ha reggelente, Mellette ébredhetnék...
S a beszűrődő halvány fényben láthatnám az arcát...
S hallhatnám a lélegzetvételének halk neszét.

Ha szeretnék pár boldog pillanatot a szürke hétköznapokban...

Csak erre gondolok!

S várom a pillanatot, amikor az álmom, valósággá válhat...

                                                       €$@ß@

Hogy szeretetünket kimutassuk...

Többségünk csendesen...

Minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.

Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel...
Nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket.

Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat.

Százszámra várják ugyanis az emberek...
Hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk...
Emberek, akik hálásak lesznek...
A mi együttérzésünkért, bátorításunkért...

Valakinek boldogabb lesz az élete...

Mert nem sajnáltuk az időt...
Hogy megosszuk vele, amit adni tudunk.
Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás...
Egy kedves szó, egy figyelő tekintet,
Egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét...

Pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek.

Nem is gondolnánk...
Mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap...

Hogy szeretetünket kimutassuk.

                                 €$@ß@

Szebb, legmerészebb álmaidnál...

Ne kérdezz, ne csodálkozz...

Fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked...

Fogadd el a tényt...

Az előtted álló ösvény, új irányba vezet.

Rázd le a miérteket és a "mi lenne, ha..." kérdéseket...
S megszabadulsz kétségeidtől.
Mindegy, miért... Az már a múlté.
Bármi volt is... Fontos lehetett.
A múlt rövid villanás csupán.
A jövőt még be kell teljesíteni.

A ma, ami itt vár.

Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve...
Bátorsággal, hittel, határozottsággal.

Emeld fel fejedet, s helyezd álmaidat a csillagok fölé.

Lépteid hamarosan határozottá válnak...
Szilárdan állsz majd a földön.

Sose álmodott út tárul fel előtted...

Ez lesz a legegyszerűbb, legsimább ösvény...
Mint amit valaha remélni mertél.

Bízz magadban állhatatosan, és vágj bele az új utazásba.

Felemelőnek, gyönyörűnek találod majd...

S szebbnek, legmerészebb álmaidnál.

                                     €$@ß@

Magamról...

Hogy magamról mit gondolok, fontosabb...

Mint az, hogy mások mit gondolnak rólam.

                                                       €$@ß@

Nem elég, megszerezni a boldogság összes kellékeit...

Legtöbb ember, köztük Én is évtizedeket töltöttem el azzal...

Hogy módszeresen, izzadva...
Szorgalmasan és ernyedetlenül készüljek a boldogságra.
Terveket dolgoztam ki, hogy boldog legyek.
Rengeteget utaztam és munkálkodtam e célból.

Gyűjtöttem a boldogság kellékeit...

A hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával.
S mikor eltelt az életem egy jelentős része...
Megtudtam...

Nem elég, megszerezni a boldogság összes kellékeit.

Boldognak is kell lenni, közben.

S erről, Én is megfeledkeztem.

                                   €$@ß@

Sok ez, vagy kevés...?

Szeretem érezni, hogy van egy Nő, aki egész nap velem van...

Ha másképp nem, hát gondolatban.

Jó tudni, hogy van valaki, akivel megoszthatom...

Ha valami rossz történik velem...
Vagy azt is...
Ha valami jót, valami örömet akarok elújságolni.
Szeretném vele hétvégén, együtt tolni a bevásárlókocsit...

Szeretném végre azt tervezgetni, hová menjünk nyaralni.

Szeretnék kézen fogva sétálni Vele, Veszprém utcáin...
Látni a szembejövők szemében, milyen szép pár vagyunk...

Mi...

Külsőleg-belsőleg egyaránt.
Mindegy, hol vagyunk...

De szeretnék végre, nyíltan szeretetet adni...

S érezni a felém irányuló szeretetét...

Sok ez, vagy kevés?

                                                                                                            €$@ß@

Felcserélt szenvedélyek...

Fájó, nehéz az olyan szerelem...
Amit nemcsak a nyers élvezet éltet.

Melynek kevés, ha a test meztelen...
S fogasra dobva, kinn marad a lélek.

Érzékeink, Sorsunk s az Értelem...
Vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek.

Bőrünk agyunk, tudatunk mámorban...
Habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.

Szerelme, sorsa e két szerelmes szívnek...
A láz, a harc, a rajongás a fegyelem.

S egymást, örökké felcserélve égtek...
Célunk a gyönyör, s csókod, mi a végzetem.

Hogy mindkettőnk, ebbe Majd belevérzett...
S vív, küzd értünk, két most már, csak barát.  

Mi közben Én Veled, s Te Velem...
Füledbe halkan suttogom... Szeretlek Kedvesem.

                     €$@ß@