2010. január 3., vasárnap

Lelkiismeret...





Gyönge pillanataidban légy erős.
Erős óráidban gyöngülj el.

Valld be, ha reszketsz, és szívedben lüktet a vér.

Ha szemhéjadat könnyek feszítik. 
Sírj, kiálts, panaszkodj!

Ne zárd palackba a fájdalmadat.

Szenvedj hangosan.
Dörömbölj!

A néma kín, méregként megöl.

Ne játszd a bátrat, ess el, ha löknek.
És ha feltápászkodsz, ne mondd, hogy semmiség!
A fegyelem rabruháját vesd le, légy anyaszült.
Vállald a csapzott, megroggyant magad.

És üvölts!

Ahogy a torkodon kifér.

De, soha ne add fel, álmaidat.


                                                    €$@ß@

A megszokás, sokat segít...





Magam mellé álmodtalak.

Boldog voltam. Van ez így.

Féltettelek és óvtalak.

A megszokás, sokat segít.



Aggódtam. Értelmet nyertem

ezen furcsa tombolán.

Feldúltál, s én megfigyeltem:

ha kell, ez még tombol ám!



Ez. A lelkem, vagy mit tudom!

Én már változni szeretnék.

Csak az álmokat nem unom,

s a szerelmet s a szerencsét.