Kérés nélkül...Váratlanul.

Fura dolog ez a hiányérzet.

A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben.
Betöri az ajtót.

Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e...

A legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve.

Csak jön és beköltözik a lelkembe.

Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.
De azokon a napokon, mikor meglátogat...
A könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép...
A rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal...
Az utcán elsuhan egy ismerős kabát.

Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt...

A hiányt.
A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez.
Végül megtör.

Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt.

Az időt lelassítja...
Az álmokat elkergeti...

Amikor már minden energiámat elszívta, elmegy.

Elmegy úgy, ahogy jött...

Kérés nélkül...Váratlanul.

                                                  €$@ß@

Minden valóra válik...

Minden egyes új nap, új hazugságok garmadával köszönt be.

De mind közül azok a legrosszabbak...
Amiket magunkanak mondogatunk elalvás előtt.
Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat...

Boldogok vagyunk, hogy Ő boldog.

Megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén.
Azzal hitegetjük magunkat...

Képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel.

Vagy hogy képesek vagyunk ő nelküle élni.

Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak.

Kétségbeesetten és elszántan remélve...

Mire jő a reggel, minden valóra válik.

                                                           €$@ß@

És a tiéd...

Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned.

Egyik szikra pattanjon a másik után.
Még a kételyek mocsarában is.

Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon.

A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál,
de soha nem érted el őket.

Valóra válthatod a megálmodott sorsot.

Mert létezik.

Mert valóság.

Mert lehetséges.

És a tiéd.


                                                                          €$@ß@

A Világ a Bátraké...

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant...

Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket...
Elfeledni az elfeledhetetleneket.

Sokszor cselekedtem indulatból...

Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban,
akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak...
Nevettem, amikor már nem bírtam tovább.

Szereztem örök barátokat, szerettem és szerettek...

De sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek,
de nem tudtam visszaszeretni.

Ujjongtam a boldogságtól, és esküdtem örök hűséget...

De volt, hogy teljes erővel mentem a falnak!
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben...
És felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.


Féltem, hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra...

Mégis elvesztettem!

De túléltem!

És még most is élek!
Az életet nem csak túlélem...
Neked sem ajánlom, hogy csak ezt tedd!


Élj!

A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni...

Emelt fővel veszíteni, és merészen győzni.

Mert a világ a bátraké!

Túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

                                                                  €$@ß@

A kedvenc részed...

Végre megértettem...

Nem állsz, még készen...

Majd ha végre, erőt gyűjtöttél a változásra... 

Akkor akarok, az egész Életed lenni.

Addig, csak a Kedvenc részed...

                                                            €$@ß@

Azt bántjuk, aki szeret...

Nos, nem ironikus ez?

Semmibe vesszük azt, aki rajong értünk...

De rajongunk azért, aki tudomást sem vesz rólunk...

Azt szeretjük, aki bánt minket...

És azt bántjuk, aki szeret...

                                              

                                                         €$@ß@

Gondolatok...

Írnom kell...Rólad...Rólam,

Érzéseimről...Neked...Magamnak.

Örök igazság...

A szerelem a legnagyobb, a legszentebb dolog...

Mit ha nem ismersz, nem vagy Nő, nem vagy Férfi.
Kell valaki, aki megért téged...
Kell, hogy úgy érezd, megérted.
Valaki, ki úgy érzed, szeret, s a csókodtól, mint egy levél megrezeg.

Vele álmodsz, vele ébredsz fel.

Keresed, örülten, vágyaktól vezérelten s ha megleled...
S azt hiszed, a tied...Soha el nem veszted.
Mint esőcseppet a végtelen tenger, elnyel...
S magába fogad a csoda, a gyönyörű, tiszta, mély szerelem.
Elvarázsolódsz...megismerkedsz...a barátod lesz...
A varázs, a mágia, az ezerszer-ezer csoda...
Megnyugszol...Béke lesz a szívedben.
S ha ez az igazi, ragyogsz, és ragyogtatsz.…
Megtalálod az igazit, rád talál a szerelem,
A nyolcadik!

A legnagyobb csoda...

A földöntúli, mindenek feletti, úgy tekint rád...
Mint kisbaba ártatlan szeme, minden újra, szépre..
Csodálkozón, kérdőn...

Velem is megeshet, valóban...igazán...létezhet?

Minden más értelmét veszti, ócskáshoz kerül.
Hisz tündököl, minden mást elhamvaszt...
A szerelem vérvörös lángja.

A tiéd, megkaptad, vigyázz rá!

Zárd el duplán-biztos páncélszekrénybe...
A szíved közepébe, tápláld, szeress, és hagyd, hogy szeressenek...

Ne akard megmagyarázni, csak hagyd, cirógatni, végig simítani...

Magadon az érzést...
Fogadd magadba.
Körülölel majd és melegít, akár a nyári szellő,
langyos, kristálytiszta mindenek ura, végtelen óceán.

A szerelmet az élettel együtt, és annak végéig tanulod...

Meg soha nem ismered, a magyarázhatatlan csodát...
Nincs képlet, nincs szabály...
Csak érzetek, érzelmek...
Haja...fejed magába fogadó selyme...
Bársonya, mindig meglepő...
Magával ragadó arcát, naponta megcsodálod...

Elvarázsol, magához láncol...

Mint tiszta oxigén, életet ajándékoz minden nap...
Minden pillanatában.
Ajka, és ahogy csókol, megremegsz...
Ájulás...

Lábaid gyengék, mindenek súlya, a szerelem nehezedik rájuk.

Álomtájra, álmok közé repít oly-oly könnyedén.
Csak az ajkak beszélnek...
Minden más érdektelen...

Elmondják egymásnak a varázsigét...

A Titkok Könyvét..
Belelapoznak, beleolvasnak, és rájössz...
Mindez nem földi gyönyörűség.
A csodák-csodáját éled át könnyedén.
Nyakán az inak, megfeszülnek, és te magadba szívod illatát...
Melyhez nincs hasonló, nincs más kábulat.
Rácsodálkozol testének minden elrejtett kis pontjára.
Szemed színt vált, magával ragad a gyönyör...

Nem tudod, mit miért, hol és hogyan...

Önmagába fogad, rád tapad, eggyé válik veled.
Megszűnik tér s idő...
Szerelem vörös betűivel, íriszébe égeted, gondolatod...

SZERETLEK!

Szerelempárás testére tekintve egy érzés...
Két karodba zárod, öleld, féltőn...Óvón.
Nem engednéd, kell, bódítóan kell neked...

Minden pillanat minden pillanatában...Örökké!

Hiszed...A halál is legyőzhető...
Mindig szeretni akarod, vigyázni rá, táplálni, vigyázni a csodát...
Ismételni, csökönyösen ismételni...

Mert nem lehet megunni.


Létezhetsz, mert létezik...
Szerethetsz, mert szeret...
Beszélhetsz, érti szavad...
Érti, felfogja, mit mondasz...
De csak rábólint...
Hisz neki annyira egyértelmű...
Mint, hogy holnap is lesz egy nap...
S felkel a nap, forog a föld.
De azért hálá...Neked...Bólint.
Ő is így gondolja...Amit elsuttogtál...


MEGSZERETTELEK ÉLETRE-HALÁLRA!

                                                      

                                                   €$@ß@

 

 

 

Vidámak és boldogok...

Talán semmi sincs szebb a világon,

mint találni egy embert,

akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,

akiben megbízunk,

akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát,

akinek egyszerű jelenléte elég,

hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

                                          (Ernest Hemingway)

Ideál...?

Korunk Hősnője vékony, mint a cérna...

Tekintve, hogy nullaszázalékos joghurton és műanyag müzlin él.
Bár igaz, ami igaz, szereti a bonbonokat is.
Tizenkilenc évesen már vannak ősz hajszálai...

De sebaj, mert így legalább naponta tudja váltogatni a hajszínét.

Soha nem fakul ki a pulóvere...
Nincs az a folt, amit ő ki ne tudna venni egy ruhából.

Esténként négykézláb mászik a bárpulton...

Hol egy üveg sör, hol az azt kortyolgató jóképű férfi után.
Ha hazamegy, mindent szanaszét dobál, még sincs soha rendetlenség nála.
Nem vízköves sem a fürdőszobája, sem a mosógépe...

Ha vacsorát készít, azt hozzávetőlegesen másfél perc alatt teszi...

Ami annál is könnyebben megy neki, mert például a retkek, maguktól ugranak a tálcájára.
Imádók sorakoznak az erkélye alatt, és vetik magukat az autója elé.
Ha van gyereke, az gyönyörű, és rendszerint a vécé közelében játszik.
Elképesztő gyakorisággal zuhanyozik, mégsem száraz a bőre.
Gyakran fáj a feje, a gyomra, a lába, de olyankor bekap valami pirulát, és a baj fél perc alatt megszűnik.

Csak kétféle időjárás létezik körülötte...

Vagy ragyog a nap, vagy zuhog az eső.

Az előbbiben boldog...

De, az utóbbiban sem fázik...

Ja, és nem megy tönkre a frizurája...

                                                              €$@ß@