Megbocsátottam a megbocsáthatatlant...
Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket...
Elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból...
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban,
akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak...
Nevettem, amikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat, szerettem és szerettek...
De sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek,
de nem tudtam visszaszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól, és esküdtem örök hűséget...
De volt, hogy teljes erővel mentem a falnak!
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben...
És felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Féltem, hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra...
Mégis elvesztettem!
De túléltem!
És még most is élek!
Az életet nem csak túlélem...
Neked sem ajánlom, hogy csak ezt tedd!
Élj!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni...
Emelt fővel veszíteni, és merészen győzni.
Mert a világ a bátraké!
Túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése