Miért szeretlek..?

Ha kérded, miért szeretlek..?

Mert az Én gyengeségem a Te erősséged...

Az Én lelkem, a Tiéddel szív egy levegőt.

Mert Nélküled...

Én már nem létezem.

Örömöd s Bennem látott boldogságod nélkül...
Úgy sorvadok el...
Mint a fa, mely az oázis felszáradása után is reméli...

Érkezik az eső, mely még megmentheti...

                                          €$@ß@

Vágy nélkül, még nem volt szerelmes senki...

Nem választalak ketté, lélekre meg testre, mint ahogy Te teszed...
Ki lelked rábízod lelkemre, de "néha" kolostorba zárod testedet.

Szabad lelkem, s testem örvénye, felissza őrült vágyaid...
S ha az éj nem tartana vissza, végigfogdosnám árnyékodat is.

De ha az öt érzékemet menesztem, cikázni kezdesz a fejemben...
Nekem, nem voltál soha, kettészakított lélek és test.

Én szültelek meg magamnak, mert kívánlak...
S mert kívánlak, élvezem a vágyat, mely Téged betölt, Engem elereszt.

Vágy nélkül, még nem volt szerelmes senki...
Vágy nélkül, csak az Isten tud szeretni.

                                  €$@ß@

Nem jobb, gyönyörre kelni fel..?

Nem jobb, gyönyörre kelni fel...

Mint űzni, éjen át?

S nappal az ifju, hév gyönyör...

Tán, szégyellné magát?

A kor, s a kór mustrálja csak...

A kertet, éjen át.

Amíg hevít, ifjú erőd...

Nappal tarold a fát.

                                   €$@ß@

Elszáll a szó...

Ha könnybe borul szemed, szomorú vagy és magányos...

Vagy ha nem tudod éppen elviselni a világot.

Érezd, hogy fogom a kezed s veled vagyok...

És tudd, hogy van, aki szeret, szeret nagyon.

Ha túl messze van, mit el akarsz érni, és nem tudod...

S irigyeled a másikat, akit továbbjutott.

De történjen bármi, Én veled vagyok... 

S veled maradok, ha Te is akarod.

Elszáll a szó, de az érzés megmarad, Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek.

Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád...
Soha nem szerethetsz mást...

Soha nem szerethetsz mást...

Ne kutass tovább, megtaláltad, kit kerestél...
Nélkülem úgyis minden csatában elesnél.

Inkább szeressél, hisz úgy akarom...
Én is szeretlek majd, hisz Te is akarod.

Elszáll a szó, de az érzés megmarad, Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek.

Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád...
Soha nem szerethetsz mást...

Soha nem szerethetsz mást...

A végső cél, mindig a lelkünk célja...

Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos...

Mint amivé válunk, míg elérjük azt.

A célt valójában nem mi tűzzük ki magunk elé...

Hanem a lelkünk.

S valójában a célnak is célja van...
A megvalósuláson keresztüli tapasztalás...
A tapasztaláson keresztüli fejlődés.

Vagyis, mi magunk vagyunk a végső cél.

S nem az általunk kitűzött cél megvalósulása.

A végső cél, pedig mindig a lelkünk célja...

                     €$@ß@

Álmodozni és hinni...

A nagy dolgok megvalósulásához...

Nem csak cselekednünk, de álmodoznunk is kell...

S nem csak terveznünk, de hinnünk sem árt benne.

                                                      €$@ß@

Veled, van esélyem másra, valami jobbra...

 

A világon senki sem tökéletes, Én meg végképp nem.

De úgy szeretlek Téged, ahogy más nem tudna...

S végül is csak ez számít.

Veled, van esélyem másra, valami jobbra...

Sokkal jobbra. 

S ezt, nem hagyom elveszni.

                                   €$@ß@

Szenvedély...

 

A szenvedély miatt...

Az ember nem tud enni, aludni, dolgozni, megnyugodni.

Sokan megijednek tőle...
Mert amikor megjelenik...

Összetör minden régit, ami az útjába kerül.

Ezért sokan, távol tartják maguktól ezt a "veszélyt"...
S inkább, képesek fönntartani egy olyan házat...

Amely belülről már rothad.

Mások épp az ellenkezőjét teszik...

Gondolkodás nélkül átadják magukat a szenvedélynek...

Szerinted megbánták?

A változásnak sok veszélye lehet...

De a semmittevésnél, a teljes rombolás is jobb.

                                     €$@ß@