A szerelem, titokzatos látogató...
A semmiből jön és nem enged el.
Ösztönösen ismered fel…
Ha Én vagyok az igazi, nem kell kételkedned.
Tudni fogod kérdezés nélkül.
A szerelem olyan fontos, hogy belső késztetést érzel, hogy feladj érte mindent…
A férfi elhagyhatja érte feleségét...
A feleség a gyermekeit...
A király a trónját.
Váratlanul jön, ellene nem tehetsz semmit...
Mert semmiféle emberi irányítást nem tűr.
€$@ß@
Haldoklik a falon az óra, mutatója lassan vánszorog...
Kora-délelőtti lusta fények simogatják az ablakot.
Veszprém városában, a jelen időben, egyre nagyobbá tágul az űr...
Forrósodik bennem a hiányod, arcomon egy könnycsepp, lassan kihűl.
A kezem még tesz-vesz, néha mozdul, feldíszíti a meztelen magányt...
De a szívem már levette minden göncét, mit sebtében magára hányt.
Szívemben, lelkemben, egész testemben, csak kérdőjel vibrál...
Könnyet marva a vörösödő szemeimbe...
Miért késel ennyit, hol jársz..?
Félrevonul bennem a büszkeség, a vágyam a telefonnal szemez...
Falnak dőlve, üzenetet írva, magam sem fogom föl, mi ez.
S mikor a kín már-már kardjába dönt, reményteli nesz, zörren a zár...
A kézem még a billentyűt nyomkodja, de a szívem, már az ajtóban áll…
Az álmok mindig árulkodnak...
Miért is lenne ez másként az erotikus álmokkal..?
Sem megvalósításra nem kényszerítenek...
Sem bűntudatot nem kell keltenie, egy-egy ilyen fantáziálásnak...
Nem mint ha lett volna valaha is bűntudatom...
Ezek az álmok egyszerűen csak vannak...
De Én tudom, valamit jeleznek.
Végre megint "kedd" van...
