Mint ahogy nem változtathatom meg a végzetem...
Úgy nem is menekülhetek előle.
Volt idő, míg abban a tudatban éltem...
Minden egyes, jó mederbe terelt sorssal együtt...
Valahol, valamikor...
Én is több leszek...
De már tudom...
Ez nem teljesen fedi a valóságot...
Mert lehet...
A szemeitekben többnek látszom...
Viszont Belőlem, minden egyes alkalommal...
Eltűnik a lelkem egy kis darabja...
Beleköltözik abba a lélekbe...
Akiért, vagy
amiért oly sokat tettem...
De akkor, mi marad Nekem..?
Azzal ki törődik..?
€$@ß@
