ATM Transformers

Ma délután pénz nélkül indultam bevásárolni, de sebaj, hiszen nálam a bankkártyám.
Irány az Belváros.
Beérek, és rövid séta után iszonyú a látvány.
Kedvenc bankom automatáját éppen töltik fel.
Ez itt nem a reklám helye, így nem nevezem meg, de egy szó, mint száz Raiffeisen kilőve.
Bármennyire utálom, OTP ATM.
A túl oldalon, kilométeres sorral.
Néhány sarokkal odébb, OTP ATM ugyanaz.
Van egy másik is kicsit távolabb.
Ott csak négy ember.
IGEEEEEEEEN !
Beállok a sorba.
Már csak három, már csak kettő, már csak egy.
Előttem ötven év körüli nő.
Mikor harmadszor próbálta fordítva a kártyát, az a rohadt masina meg nem ette meg, már látszott, hogy ez nem lesz egyszerű történet.
A hölgy felismerte a gépben az ellenséget.
Mint ha a monitorról egy gonosz transformerrel nézne farkasszemet.

Jóakaratúlag gondoltam segítek. BINGÓÓÓÓÓÓ! MEGETTEEEEEEEE

Úristen nem tudom a PIN kódom! - mondta.
Na, ekkor állt be nálam az agyhalál.
Ránéztem a hölgyre.
Egyszerű a logikája.
Mondom magamba - biztos négy darab egyes, csak most azon gondolkodik, hogy milyen sorrendben.
Még vergődött ott egy darabig.
Bár kellett volna kp, de úgy döntöttem, hogy az INTERSPAR-ba inkább kártyával fizetek

És most már tudom, a nők legnagyobb ellensége a gép!

Retro - de nem minden áron?

Vasárnap voltam a Párommal a Győri Árkádba bevásárolni.
Menet közben legalább 5 butiknál láttam kiírva néhány kulcsszavat, mint retro, nosztalgia, és 60 - 70 évek.
A próbababákon azok az ízléstelen, műszálas, narancs és barna és sárga és rózsaszín csíkos dzsuva, ami már anyáinknak sem tetszett, és mikor az anyagát elkészítették, még nem lehetett tudni, hogy blúz lesz-e, vagy nyugágy, vagy strand szatyor belőle? .
Az egyik butikból egy 18 év körüli szép, csinos, fiatal leányzó jött ki egy szatyorral a kezében, olyan áhítattal, és óvatosan tartva, mint ha a szent Grált hozná, ráadásul üvegből.

Elborzadtam kicsit, hogy csakugyan ilyen kevés elég a boldogsághoz?

Én azt hittem a nosztalgia az, amikor az ember, mosolygó szívvel visszaemlékezik, felidézi a múltat. Az említett leánynak ebben a történetben, mi jelenti a nosztalgiát?
Mert ő a 60 -70 években, még egy kéjes gondolat sem volt.
Most olyan klassz, hogy retro, de mégis felháborodnánk, ha valaki elénk tenné a hétvégi telek hűtőjében felejtett, és 1972-ben gyártott Leó jégkrémet, hogy retro kaja.
És annak sem örülne mindenki, ha a tvben, a kedvenc Győzike show-nk helyett, egy NDK westernben egy jugoszláv indián harcolna az ellen, hogy rezervátumba kelljen vonulnia.
Gyanítom, a pasi se rézbőrű, csak sokat napozott az Adrián.


Azt már csak remélem, hogy még nem jött el az ideje, hogy a Media Markt-ban a polcot, ahol ipod, MP3, MP4 lejátszókat tartják, a retro szent nevében nem fogják lesöpörni, hogy helyet csináljanak a Sokol rádióknak.

Vagy miért nem a foci válogatottunk veri szét 3 - 4 góllal minden ellenfelét, csak úgy a retro nevében?

Éljen a retro, de nem minden áron!

Az a bizonyos bal láb

Minden reggel bal lábbal kelek fel.
Ez nem genetikai dolog, és nem is pszichés.
Egész egyszerűen úgy áll az ágyam, hogy jobb lábbal nem is tudnék felkelni.
De ennek ellenére, hogy minden nap összejön az a ballábas kelés, azért vannak vidámabb napjaim is.

Ma reggel is viszonylag jó hangulatban indultam melózni.
Találkoztam egy régi ismerőssel, aki tudta, hogy szoktam politizálni.
Ő a szegfűsebbik párt tagja, és kérdezte, ha lesz nekik szórni valója, segítenék-e neki?
A kormányunk tevékenysége nem egy sikertörténet, és én ebből szeretnék kimaradni - válaszoltam.
Még ezen járt az agyam, mikor megpillantottam a buszmegállóban egy fehér-narancs hatalmas plakátot.
Rajta hatalmas fekete betűk " A VÁLASZ: FIDESZ" felirattal.
Úristen, és mi volt a kérdés? vagy lemaradtam valamiről?
Egyáltalán milyen kérdés lehet az, amire ilyen válasz van?
Régen rossz, ha csak kettő közül lehet választani.
Engem ez arra a kutyára emlékeztet, amelyiknek elvágják a pórázát, de körbe veszik kerítéssel.
Más módszer, ugyanannyi mozgástérrel.
Nem baj, nem agyaltam tovább.

Lezártam magamba annyival, hogy ma reggel biztos megint bal lábbal keltem fel!

Eladó a menyasszony

Nem régen voltam egy esküvőn és az azt követő vacsorán.
Ott hallottam, hogy eladó a menyasszony.
Pedig szép nő volt, és csak most házasodtak össze, és már eladják?
Lehet, hogy nekem is kellene vennem egyet!

El is képzeltem, hogy bemegyek egy menyasszony boltba,
ahol az eladóval a következő párbeszéd zajlik le:

Eladó: Jó napot kívánok! Miben segíthetek?
Én: Üdvözlöm. Egy menyasszonyt szeretnék vásárolni.
Eladó: Uram, ön a legjobb helyen jár.
És mégis mik az elképzelései?
Én: Hát nem is tudom. olyan fehéret szeretnék.
Például az a kis szőke ott a felső polcon milyen?
Eladó: Óh uram azt nem ajánlom.
Már hárman visszahozták kicserélni, mert azt mondják hisztis.
Én: Hát jó. Nekem tetszik az a kis vörös is, a radiátor mellett.
Eladó: Rá mi is büszkék vagyunk. Nem rég sikerült beszerezni.
Csak van vele egy kis gond. Ukrán, és semmilyen más nyelven nem beszél. Import áru.
Én: akkor talán az a kis vöröses barna ott a sarokban, aki a polcot törölgeti. Biztos házias.
Eladó: Valóban házias és nagyon jól főz, de sajnos nem eladó, mert ő az én feleségem.
Tudja hogy van az? Besegít az üzletben.
De találunk itt biztos valami önnek valót. Mégis mekkora legyen?
Én: Hát úgy kb ekkora. 165 - 170 cm.
Eladó: Azonnal jövök. Megnézem hátul a raktárban.
Én: Elnézést, a harmadik polcon azt a feketét megnézhetném?
Eladó: Uram ön jól választott. Hogy is feledkezhettem meg róla?
Igaz, ez már egy kifutó széria. Ő még tud főzni - súgja oda bizalmasan.
A mai lányoknál ez ritkaság.
Én: Nekem tetszik. Megnézném közelebbről.
Eladó: Oh most látom, hogy a megadottnál 10 centivel magasabb. Maradhat?
Én: Persze. Majd egy kicsit ágaskodok. És hol kell benne elemet cserélni?
Eladó: Megmutatom. A régieknél fel kellett hajtani a szoknyáját és ott ment bele a két góliát elem, de ezek már akkumulátorosak.
Én: És mit adjak neki enni?
Eladó: A gyártó édesanya szerint mindenevő, de úgy hallottam, az olasz konyhát szereti.
Én: Csináljuk meg a papírokat! Megveszem.
Eladó: Készpénz avagy kártya?
Én: Kártyával fizetek. Mennyi garancia van rá?
Eladó: Elvileg két év, de a nőknél semmire nincs garancia. Becsomagoljam?
Én: Igen, legyen szíves! Köszönöm, viszont látásra!
Eladó: Viszont látásra! És felhívom rá a figyelmét, hogy a szomszédban a feleségem üzemelteti a baba boltot.

Én: Köszönöm, de babát már nem vásárolunk. Azt már megoldjuk. Minden jót!

Miért ne légy öngyilkos?

Aki egy korábbi bejegyzésemet olvasta, tudja, nem volt bennem kicsi a feszültség.

A téma komoly, és nem szeretném elhumorizálni, de a feszültség békésebb levezetésére írom ezt a bejegyzést.

Ha úgy döntöttél, a világnak jobb lenne nélküled, és önként távozol, kérdés, hogy milyen módszert válassz?

Felvágnád az ereid borotvával, de eszedbe jut, hogy már három éve villanyborotvát használsz.

Az ereid nem vágta fel, de úgy leepilálta a csuklód, hogy azóta se nő rajta szőr.
Akkor talán gyógyszer.
Nemrég költöztél be az új lakásba, de rémlik, hogy a pakolásnál volt egy levél tabletta.
Leülsz az asztalhoz, előtted a pohár víz, meg a levél C vitamin.
Beszeded az egészet, megiszod rá a vizet, lefekszel és várod a hatást.
Másnap reggel arra ébredsz, hogy elmúlt a megfázásod.
Kötéllel próbálkozol, és amikor nagyon megütöd a könyököd a földön, akkor jut csak eszedbe, hogyan is birhatott volna el, mikor az összekötött ujságpapírt sem képes összefogni, mert elszakad.
Mikor az erkélyre lépsz, már elszánt vagy.
A másodikról nem tart sokáig a repülés, és amikor a fehér ruhás embert Szent Péternek szólítod, még nem fogod fel, hogy ő csak a mentőorvos, aki lábtöréssel szállít a kórházba.
Amikor pedig a nővérkét angyalkának nézed, már biztos vagy benne, hogy a mennyekben jársz.
Másnap iszonyú fejfájással és gipszes lábbal ébredsz
Mikor kiosztjáka lázmérőket, egyet a zsebedbe csúsztatsz, mert hallottad, hogy a higany mérgező. Arról nem ártott volna hallani, hogy nem túl gusztusos dolog, mert egy pillanat alatt átszalad rajtad.
Félre húzódsz és szépen csendben elharapod a lázmérőt, és mire tudatosul benned, hogy eltörött, már össze is szartad magad.
Amíg a kezelőben ülsz pelenkában, és mossák a gyomrod, mindenki jót röhög, rajtad kívül.
A pszichológus hölgy meggyőz, hogy ne siettesd a távozást, mert az élet szép.
Mikor pakolod össze a dolgaid, már erősebbnek érzed magad.
A kapun kilépve már egy új ember vagy, aki örül a napsütésnek, és a madarak énekében gyönyörködve lépsz figyelmetlenül a hármas busz elé, amely halálra gázol.


Ne siettess semmit!

Van, aki tudja, mikor kell menned!