Ma délután pénz nélkül indultam bevásárolni, de sebaj, hiszen nálam a bankkártyám.
Irány az Belváros.
Beérek, és rövid séta után iszonyú a látvány.
Kedvenc bankom automatáját éppen töltik fel.
Ez itt nem a reklám helye, így nem nevezem meg, de egy szó, mint száz Raiffeisen kilőve.
Bármennyire utálom, OTP ATM.
A túl oldalon, kilométeres sorral.
Néhány sarokkal odébb, OTP ATM ugyanaz.
Van egy másik is kicsit távolabb.
Ott csak négy ember.
IGEEEEEEEEN !
Beállok a sorba.
Már csak három, már csak kettő, már csak egy.
Előttem ötven év körüli nő.
Mikor harmadszor próbálta fordítva a kártyát, az a rohadt masina meg nem ette meg, már látszott, hogy ez nem lesz egyszerű történet.
A hölgy felismerte a gépben az ellenséget.
Mint ha a monitorról egy gonosz transformerrel nézne farkasszemet.
Jóakaratúlag gondoltam segítek. BINGÓÓÓÓÓÓ! MEGETTEEEEEEEE
Úristen nem tudom a PIN kódom! - mondta.
Na, ekkor állt be nálam az agyhalál.
Ránéztem a hölgyre.
Egyszerű a logikája.
Mondom magamba - biztos négy darab egyes, csak most azon gondolkodik, hogy milyen sorrendben.
Még vergődött ott egy darabig.
Bár kellett volna kp, de úgy döntöttem, hogy az INTERSPAR-ba inkább kártyával fizetek
És most már tudom, a nők legnagyobb ellensége a gép!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése