Amíg nem látjuk újra ...

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát...

Ha nem szeretjük tovább.

Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít...
Erre gondolunk.

A felejtésre.

Ez azonban, ha valóban szeretünk...

Nem lehetséges.

A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja...
Ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk.
Semmi más.

Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben.

Mindegy.
A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra.

Nem az emléke...

A hiánya él bennünk!

 
 

Meddig lehet életben maradni...

A testi sértésekről készíthető látlelet.

Így aztán az is megállapítható...
Hány napon belül gyógyulnak.

De ki mondja meg egy szóról...

Egy hangsúlyról...
Egy vállvonogatásról...
Egy röhögésről...

Meddig lehet utána életben maradni...

S miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?

                                                   €$@ß@

Tenger az élet...

Tenger az élet.

Sok ezer év óta hullámzik velünk...
Sok ezer év óta hullámzik velem.
Vízcseppek vagyunk...
Jelentéktelen, szürke kis parányok, mind, mindannyian.

Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk.

Tenger az élet.

Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet.

Néha megtaláljuk.
Összesimulunk egy pillanatra...
Aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe.
És mi keresünk, keresünk újra tovább.
Minden csepp egy másik kicsi cseppet, a mérhetetlen, óceánban.
Jaj, hatalmas ez az óceán és egy vízcsepp olyan parányi benne.

Sok ezer év óta keresem már Őt, kis vízcsepptársamat...

Alig lelem meg néha-néha...Olyankor is egy pillanatra csak.
Háborog a vihar, röpít a hullám...
Voltam koldus, béna, nyomorék, hazám a templomajtó...

Ő talán királynő volt akkor és garast dobott reszkető kezembe...

Császár is voltam... büszke, nagy, hatalmas...
Ő talán rőzsét szedett valahol az erdőn...
De Én akkor nem vadásztam ott, mert dolgom volt, más...
Fontosabb, nagyobb...

Pedig akkor is csak azért éltem, hogy megkeressem Őt.

Most is keresem.
Néha belenézek valakinek a szemébe...
Aztán tovább megyek.

Nem ő volt, ez sem ő volt.

Néha belecsókolok valakinek a piros szájába...
Aztán idegenül néz össze a szemünk...
Ezt a vízcseppet sem én kerestem.
Valaki más.
Néha összesimulunk, amikor sír a tangó...

Kilessük egymás szíve dobogását...

Aztán fáradtan lehull a kezünk.
Tovább.
Egymás lelkébe belenézünk...
Csókos éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást...
Aztán búcsút intünk és mosolygunk hozzá...

Keresünk, keresünk mindnyájan, mindig, míg világ a világ.

Lehet, hogy megtalálom ebben a lázas, furcsa életemben...
Lehet, hogy nem.
Mindenütt, mindig csak őt kerestem.

Űz, hajt a Vágy...

Hogy a szemébe nézzek, mert régi magamat látom meg benne.
Megszorítsam a kezét és a lelkébe csókot leheljek...
Szebbet, szentebbet, mint amilyent valaha ...Adtam.

Egy pillanatra csak.

Aztán jöhet ismét a hullám...
Leránthat a mélybe vagy sugárszálon az égig emelhet...
Valaki utánam csodálkozik...
Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon...
Lehetek száz öles tengermélybe zárva...

Mindörökre őt fogom keresni...

Ő pedig engem fog keresni...Mindörökre.

                                                   €$@ß@

Életünk...

Egyre inkább az az érzésem...

Hogy az életünk, egyetlen mondat...

Csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az…

A nagy találkozások...

A lélekközeli pillanatok, mindig azok voltak...

Amikor valakit megszerettem.

Az igazi csoda a barátság...

A valódi, emberközeli kapcsolat.
Amikor egyszer csak repül velünk az idő...
Az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk.

Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

Csak akkor fogsz szeretni...

Csak akkor fogsz, ismét szeretni...
Ha ugyanolyan megrázkódtatás ér, mint engem ért...

Mikor elveszítettelek...

A megrázkódtatás, alázatossá tesz, és fényében meglátod...
Amit most, a gőg sötétjében nem látsz...
Meglátod, mennyit érek neked...

Mennyit ér mindaz, amitől így megfosztod magad...

Csak várják, legyek türelemmel...
Én várok, és türelemmel vagyok...

Mióta már...

Nem akarom kézbe venni, amit nem vehetek kézbe...
Mert kézben van az, bár nem az enyémben és nem a tiédben..
Kitartok a várakozás mellett, mint a remete...
Akinek nem terem gyümölcsöt az egyedüllét,
De nincsen más választása, mint egy gyümölcstelenség.

Ám megrázkódtatásod, csak nem akar bekövetkezni.

És én egyre kevésbé bízom benne...
Nem mintha ...-nak nem volna igaza, lehet, hogy igaza van...
Csak hát érzem, mint múlik el megrázkódtatásom.

És mint bura alatt a levegő, fogy el alázatom...

S tudom, ha egyszer elfogy, rám is a gőg sötétje borul...
De akkor már, semmire se mégy alázatoddal...

Mert csak neked világít, nekem nem.

                                                  €$@ß@

Szomorúságról...

Ne kergesd el, a szomorúságot.

Oktalanul jön.

Talán öregszel ilyen pillanatokban...
Talán megértettél valamit...
Elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.

S mégis...A szomorúság megszépíti az életet...


Először is...
Az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök.

Emlékezz csak...

Aztán...
A szomorúság egy váratlan pillanatban...
Leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot.
Minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is.

A szomorúság nagy erő.

Messzebbről látsz mindent...
Mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.
A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek...
Ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

Egyszerre emberebbnek érzed magad.

Mintha zenét hallanál, dallam nélkül.
A világ szomorú is.
S milyen aljas, milyen triviális, és kibírhatatlan lenne, egy teljesen elégedett világ...

Milyen szomorú lenne a világ, szomorúság nélkül!

                                                                                                        (Márai Sándor)

Csodákra vagyunk képesek...

Minden nap kapunk egy pillanatot...

Amikor megváltoztathatunk mindent,
ami boldogtalanná tesz.

S mi minden nap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre, ezt a pillanatot...
Mintha nem is létezne...
Mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap...
És semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van...
Az észre fogja venni a mágikus pillanatot.

Bármikor meglephet minket...

Reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba...
Vagy az ebéd utáni csöndben...
A nap bármelyik percében...
Amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.

Mert ez a pillanat, létezik...

Ebben a pillanatban, a csillagok minden ereje, belénk száll...

Segítségükkel, csodákra leszünk képesek.

                                                                      €$@ß@

Ki a legjobb tanácsadó?

Amikor elindulsz az Önmagad megismerése felé vezető úton... Biztosan utadba akadnak olyan emberek...

Akik megmondják Neked, hogy mi a jó vagy mi a rossz.

Sokan elmondták már...
De azért, megismétlem Én is...
Ilyenkor egyetlen létező van, akire hallgatnod kell...

Saját magadra!

Persze ez nem azt jelenti, hogy senkit ne hallgass meg!
Dehogy.
Hallgass meg minden elérhető információt.
Be kell engedned mindent ahhoz, hogy el tudd dönteni...

Mi a Te utad.

Egyetlen dolog van, amire figyelned kell...
Az, hogy legyen egy szűrő, melyen átengeded mindazt, amit hallasz.

Viszont ezt a szűrőt...Csak az érzelmeid vezéreljék!

Amikor hallasz valamit...
Amiért tiszta szívvel tudsz lelkesedni...
Ami örömöt okoz...

Akkor indulj el abba az irányba, amerre ez az iránytű mutat.

Amikor jön valaki más...
Aki az ellenkezőjét mondja...
Vagy kritizálja azt, aki neked annyira tetszett...
Engedd be azt is, és figyeld hogy milyen érzéseket okoz.
Tudni fogod hogy melyik a Te igazságod.

Nem kell, hogy másra figyelj...

Mert csak Te tudhatod azt, hogy merre kell haladnod.
Ha úgy érzed, ennek ellenére mégis rosszul döntöttél...
Gondolkodj el azon, hogy a tév- és kerülőutak az életedben milyen fontos felismerésekhez vezettek.
Mit tanultál meg, a hibás döntéseid miatt...
Ami nélkül nem lehetnél ma ott, ahol tartasz.

Ha mindig mindent jól csinálsz, sosem fogsz fejlődni.

Hibázni azért jó, mert abból tudsz a legtöbbet tanulni.
Az igazi hiba valójában az, amikor nem tanulsz a hibákból...
Mert akkor újra és újra el fogod követni őket.

Ne félj cselekedni, ne félj a hibáktól.

Gyerünk, lépd meg...
Tedd meg...
Haladj az úton...
Csak előre...

Mert csak is így érheted el...A célod!

                                               €$@ß@