Egyszerűen kézen fog és táncba visz.
Forgat, pörget és felemel, hopp!
Akár egy örvény, úgy kavarog bennem a boldogság...
Melynek forrása maga a létezés.
Élek!
Akaratommal mozgatni tudok egy csodás gépezetet...
Melyben a lelkem otthonra talált...
S testem minden apró sejtje azon fáradozik...
Hogy megőrizze nekem ezt a lakhelyet.
Milliónyi összetevőm rendszerének harmóniája tart egyben...
Részekből állok, mégis egész vagyok.
Hát nem hihetetlen?
Ráadásul nem csak fizikai értelemben létezem...
Hisz a lélek megfoghatatlan.
Szárnyain bejárhatom a mindenséget...
Akár egy szempillantás alatt zsebre vághatom a világot!
Nincsenek határok, törvények, szabályok.
Szabadság, határtalan szabadság!
Csak nevetek.
Szívből és őszintén.
Hallgatom a napsugarak énekét és velük dúdolok.
Mosolygok az emberekre, akik nem értik, honnan ez a jókedv?
Bárcsak elmondhatnám nekik!
Emberek, ne csak nézzetek, lássatok!
Hisz ott van az orrotok előtt az az agyonhajszolt boldogság,
Maga az élet!
Nagyobb ajándékot hogyan is kaphatnánk nap, mint nap?
Bárcsak elmondhatnám...
De csak egy mosolyt küldhetek...
Vajon te visszamosolyognál rám?
Mi lenne, ha hagynánk, hogy úgy éljen a világ...
Ahogy akar!
S önmagunknak is megengednénk, hogy úgy éljünk...
AHOGY AKARUNK?
A legtöbb ember úgy tesz...
Mintha fizetést kapna az államtól azért, hogy azzal törődik...
Más helyesen él-e.
A másokról való pletykálkodást és ítélkezést...
"Bűzlő gondolkodásnak"
"Stinking thinking" mondják az angolok.
Ezek az emberek megmérgezik maguk körül a légkört...
S elterelik a figyelmet a sját életvitelükről.
Gyakran pont azt ítéljük el másokban...
Amit saját magunk elől is rejtegetünk.
Ezért, ha ítélkezünk, az elsősorban nem másokról...
Mint inkább saját magunkról mond el sok mindent.
Ülni egymás mellett egy padon, fogni egymás kezét...
Szótlanul, meg sem hallani, ha valaki szól....
Belefeledkezni a szerelembe...
S elmerülni a létezés adta gyönyörbe.
Érezni a szerelmet a másik iránt...
Jelenlétét, kisugárzását, lényének rezgését...
Lüktet az egész világ a szívünkben...
Megélni a másikban a teljességet.
Már az első találkozásnál jól érezni magunkat...
Együtt szinte harmóniát sugározva...
Testbeszéd és szavak nélkül szemekkel beszélni...
Érezni a másik illatát...
€$@ß@
Az ölelésben a test hazatalál.
De ennél sokkal több is történik.
A szerelem szavunk...
A világ legmélyebb szellemi tényét mondja ki...
A polaritás nagy törvényét.
A szerelem a dual szeretet, két félbevágott lélek egységélménye.
Ez a lényeg.
A szerelem döbbenti rá a lelket, hogy ő csak egy fél.
S a másik felét magába szeretné ölelni és eggyé válni Vele.
Arcát beleálmodja a saját arcába...
Testét a testébe, lelkét a lelkébe...
Hajával akar takarózni...
Ujja hegyével érezni és a nyelvével ízlelni és a szemével látni.
Belelép,visszaálmodja magát bele...
S többé nem kíván külön lenni.
Szerelmesek ha ölelkeznek...
Nem akarnak különválni soha többé!
€$@ß@
Mennyi mindent el tudunk viselni egymásba kapaszkodva...
S milyen magányosak, céltalanok vagyunk...
Ha nincs egy kéz, amelyik simogat...
Ha nincs egy szempár, amelyik azt sugározza...
A gondok, bajok közepette is...
Hogy fontos vagy nekem...
€$@ß@
Úgy vágyom rád, mint alkony az éjre...
Mint a kerek hold arany csillagaira.
Úgy vágyom rád...
Ahogy a hétfő sóhajtozik a szombati napra...
Tél a nyár ölelésére.
Hiszen sohasem találkozhatnak.
Vágyom szemed színére, mi mélyen rám és belém néz.
Rám tapad lassan figyelőn.
Érzem a ruha takarja bőrödet...
Mégis meztelen vagy a pillantásomtól.
Bármennyire is nem akarod, hogy így lássalak.
Pont ma, ezen a napon.
Bár holnap is ezt mondod majd.
Zavartan összébb húzod blúzod...
Szoknyád lejjebb kényszeríted, mert felcsúszott az asztal alatt.
Talán nyújthatsz rajta pár centit.
Vagy millimétert.
Most az is jó lenne!
Én meg mosolyogok, s tudom, hogy Te tudod, beléd látok.
Mégis úgy teszünk, mintha semmit sem értenénk.
Néha azt gondolom, csak a sóhajaid akarom magamba zárni.
Éppen ott a szerelmeskedés közepén...
Amikor a csend már a mennyezetig ér.
Fürkésző pillantásod észrevenni...
S hagyni, csak tedd rám azt a pillanatot.
Kezed mozdulataiból megérezni, belőle megsejteni...
Merre felé hajoljon a test, feletted.
Belülre önmagamba figyelni, amint a fizika már nem számít...
S a lelassuló mozdulatok tétovaságában...
Csak nézném-nézném, ahogy a lélek szeretkezik.
€$@ß@
A szavak a Mi érintéseink.
Minden o betűbe bezárjuk ami bezárható...
S minden e betűbe elengedjük azt ami végtelen...
Mert a szavak mi érintéseink.
A lélek origójától a tollhegyig tartó egyenes.
A szavak a mi porondunk, díszletünk.
A hősök is Mi vagyunk és a hősök színjátékai.
A szavaink közötti töredék szünet a mi csöndünk...
Észrevehetetlen mozdulattalan mozdulat.
A szavak a Mi érintéseink ékezettelen szavak...
S rájuk hulló zokogó kérdő és felkiáltójelek...
Valamint pontok és pontok és gondolatjelek.
€$@ß@
