Te vagy...

Te vagy, Nekem szánt kincse a nagyvilágnak...
Egyetlen ember, ki a szívembe láthat...

Te vagy, ki Nekem mindig megbocsátott...
Ha reszkető lelkem, e világtól fázott.

Fénykoszorút fűzöl, minden nap szívembe...
Gyermeki álmokat, teszel két szemembe.

Úgy ringatom Én el, szívből szőtt álmaid...
Hogy testet öltsenek, mosolygós vágyaid.

Csókod íze mint a bor, bódító és édes...
Testem a testedre a vágyainktól éhes.

Társam vagy, szerelmem, szeretőm az életem...
Tőled tudom, mit jelent a szó...Szerelem.

Elmúlik bánatom, ha két karod ölel...
S tudom a választ, bár nem is kérdezel.

Merre visz az utunk, az nem számít, Kedvesem...
Csak itt legyél mindig, szeretőn mellettem.

                     €$@ß@

Mi vagy Te nekem?

Mi vagy Te nekem, a múltam vagy a jövőm?
Kábult napjaimat felfrissítő szellőm?

Ki vagy Te nekem, gyermek vagy felnőtt?
Mit hoztál nekem napot-e vagy felhőt?

Hova is tegyelek, hisz mégsem vagy gyermek?
Ha szemedbe nézek, a szerelmed éget!

Minek nevezzelek, mágnes vagy horgony?
Szürke hétköznapjaimban, világítótorony?

Szívembe bújtál, megdöbbentő fokon!
Ki vagyok Én Neked, egy kaland vagy az álmod?

Mi ez az érzés, mely szétrágja lelkemet?
Vívódom a ténnyel, de égeti testemet!

Űzném messze innen, fő érvem a naptár!
Hiába minden, a szívem Nálad van már!

Minden gondolatom táncot jár körötted!
Remegő lélekkel köröznék feletted!

Mi vagy Te nekem, mérgem vagy mézem?
Csak a falat nézem, a mindenségtől kérdem!

Mi vagyok Én Neked, válasz vagy kérdés?
Boldog álmaidban, valóság vagy kérés?

Mi lehet ebből, derű vagy fájdalom?
Választ a kérdésemre csak Tőled várhatom!

                  €$@ß@

Görcsös kötődés...

A szándék a vágy mögötti valóságos erő.

A szándék önmagában nagyon erőteljes...
Mivel a szándék olyan vágy...

Amely mentes az eredményhez való görcsös kötődéstől.

A vágy önmagában gyenge.
Mivel a legtöbb emberben...

A görcsös kötődés köti le a figyelmet.

                                               €$@ß@

Szeretni szabadon...

A szerelem csak addig virágozhat, amíg szabad és spontán...

Könnyen megölheti a kötelesség gondolata.

Az a tudat, hogy kötelességünk valakit szeretni...

Legbiztosabb módja annak, hogy meggyűlöljük.

                                                €$@ß@

Én az leszek...

Én leszek, ki rendbe hozza majd az életed...
S meggyőz arról, hogy még szép lehet...

Ha úgy akarod.

Én legyek ki földre hoz egy darab kék eget...
Kiért a régi rosszat eldobod...

Ha gondolod.

Én leszek ki fogja majd a két kezed, ki téged jófelé vezet...

Ha engeded.

Nélküled, számomra sincs értelme semminek.
Akard, hogy Én legyek a mindened...

S Én kérés nélkül az leszek.

Az Életed...

                 €$@ß@

Az élet legfontosabb ajándéka...

A szeretet két ember között azt jelenti...

A másik öröme, jó érzései, fontosabb, mint az enyém.

A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről.
A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár...

Utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül.

A szeretet, ha már megszűnt is visszaragyog a múltból...

Mint az élet legfontosabb ajándéka.

Még egyszerűbben...

A szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van.

                                               €$@ß@

Ott van, ahol van...

Ezalatt a sok ezer év alatt...
Nem sikerült az emberiségnek megfejtenie...

Mi az a szerelem.

Hány százalékban fizikális, mennyiben szellemi eredetű?
Milyen szerepe van benne a véletlennek, és milyen a sorsnak?

Miért vallanak kudarcot tökéletesnek hitt párok...

S miért sikerül a leglehetetlenebb párosításoknak?

A szerelem egyszerűen, csak ott van, ahol van.

                                                   €$@ß@

Nem tudhatod...

Minden ember hibázhat és hibázik is.

De helyes-e az az út...
Amelyen a megkeseredettség miatt...

Nem adunk új esélyt másoknak és a boldogságnak?!

Mindig kell adnunk magunknak, másoknak...
És egymásnak egy újabb esélyt...

Mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc...

Amikor már késő lesz...

S csak annyit tudunk majd mondani, hogy sajnáljuk.

                                           €$@ß@

Kedvesem... Hallgasd a csendet.

 

Ha az éj sötétjében, hallgatod a csendet...
Meghallod a hangom, mely a végtelenig terjed.

Megérzed a tavaszi szélben nyiladozó bimbók illatát...
A magasban szárnyaló szerelmünk, lágy sóhaját.

Ha bánatos a lelked, Én vigaszt viszek Neked...
S ha nem is érzed, mindig fogom kezed.

Puha érintéssel, elsimítom a gond szőtte ráncokat...
S vigyázom éjjelente vágyainktól szárnyaló álmodat.

Had legyek a Kezdet s majdan a Vég…
Az Ég és Föld közötti láthatatlan kötelek.

A kiinduló pont és a határtalan végtelen…
Káoszban a rend, tudatlanságban az értelem.

Létezésünk nem rejtély és nem is titok…
Láthatná más is, ha szíved megnyitod.

Én egy beteljesült álmot hoztam el Neked...
S míg élek fogom a kezed, vigyázom léptedet.

Hogy általam megérintsen az Örökkévalóság…
Szívedben ragyogjon a Szerelem a Boldogság.

Lelkünkben kigyúljon a szeretet fénye...
Lángoljon testünkben a szerelmünk tüze.


                                                                     €$@ß@

Bármi is a célod, eljuthatsz oda...

Az élet nagy titka az, hogy nincs titok!

Bármi is a célod, eljuthatsz oda...

Ha hajlandó vagy dolgozni rajta.
Ezt hívják igyekezetnek.

A tettek olyanok, mint az üzemanyag a tartályban.

Azok nélkül az autód sem fog elindulni.

                      €$@ß@

Nem mondhatod, hogy még nem állsz készen...

Amikor a legkevésbé számítasz rá...
Az élet kihívás elé állít...

Hogy megmérje bátorságod és kitartásod a változtatásra.

Ezekben a pillanatokban, nem teheted meg...
Hogy úgy teszel...

Mintha nem történt volna semmi...

Vagy nem mondhatod...

Hogy még nem állsz készen.

A kihívás, meddig fog várni...?

                       €$@ß@