Rucka Rucka Ali

Továbblépek...

De a szívem soha nem távolodik el innen.

Szavamra mondom...
Szomorú vagyok.

Amit megtanultam, soha nem felejtem el.

Úgy megyek el innen...
Hogy több vagyok...
Mint amikor idejöttem.

És pont emiatt, visszatérek majd.

€$@ß@

A siker valami egészen más...1. rész

Ha a siker szót halljuk…
Általában pénzre, karrierre, pozícióra gondolunk.

De a siker valami egészen más.

A cél nem a munkában vagy a családban keresendő…

Hanem önmagunk sikeres megvalósításában.

A többi siker, ennek előfeltétele!

Valódi sikerben akkor lesz részünk, ha a saját utunkat járjuk…

Mert a saját út követésének, mindig öröm és könnyedség a jutalma.
Ha teszünk valamit…
Azt mindig a siker érdekében tesszük!
Senki nem vágna bele olyan vállalkozásba…
Amiről előre tudható, hogy nem kecsegtet sikerrel.

A siker…

Legyen szó munkáról vagy magánéletről…

Életünk mozgatórugója…

A siker nem azt jelenti…
Hogy különböző szerepeket játszunk a munkahelyünkön…
Vagy a magánéletünkben…

A sikerrel, megvalósítjuk önmagunkat!

Ez utóbbi az egyik legfontosabb feltétele annak…

Hogy a sikerhez életöröm és életünk beteljesedése is párosuljon.

Csak ez garantálja életünk sikerességét.




Folyt.köv.

A Nők önértékelése az évek múlásával...

Hároméves korában a tükörbe néz...

Egy királynőt lát.

Nyolcévesen nézi magát...

Egy Hamupipőkét lát.

Tizenöt évesen megnézi magát...

Egy csúfságot lát...

„Mama, így nem mehetek suliba!”

Húszévesen megnézi magát...

Túl kövérnek vagy túl soványnak látja magát...

Túl síma vagy túl göndör a haja.
De azt állítja, nincs ideje ezzel foglalkozni...

És megy a dolgára.

Negyvenévesen így értékeli magát...

„Túl kövér vagyok, vagy túl sovány,
túl sima a hajam, vagy túl göndör”

De azt mondja...

„Legalább csinos vagyok”

Ennek ellenére megy a dolgára.

Ötvenévesen megnézi magát...
És azt állítja...

”Vagyok”

Mindenhova elmegy, ahová akar.

Hatvanévesen megnézi magát...
Azokra az emberekre gondol...
Akik már nem láthatják magukat a tükörben.

Elindul és meghódítja a világot.

Hetvenévesen megnézi magát...
Látja bölcsességet, a mosolyt és a sok tudást.

Elindul és örül az életnek.

Nyolcvanévesen nem törődik többé a tükörrel.
Fölveszi a hirtelen-vörös kalapját...

És Élvezi az életet.


                                                                €$@ß@

Akit legjobban akarunk...

Sokszor van...
Hogy azt az egyet, akit a legjobban akarunk...
Nem kaphatjuk meg...

Összetöri a szívünket...

Kikészít.

A vágy, tönkreteheti az életünket...

De bármilyen nehéz is akarni valamit...
Azok szenvednek a leginkább...

Akik nem tudják, mit akarnak.

                         €$@ß@

Két szárny...Dórától

Még alig emelkedő gondolatnak,
vagyunk mi egy-egy szárnya.

Lehullna ez az égre szálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten...

Szívverésnyire pontos,
együtemben.

Szállj hát velem,
egy rezdülésű szárnycsapással.

Hullongó tollak voltunk egyedül,
szárnyak lettünk egymással.

                      (Váci Mihály)

Hozzáállás kérdése...

A szenvedés mértékét, az ember hozzáállása határozza meg

 

Itt önmagunk optimalizálásáról van szó.

 

Az, hogy a szenvedés tönkretesz...

Avagy felvirágoztatja az életünket...

Kizárólag azon múlik...

 

Sikerül-e megtalálnunk a megfelelő "hozzáállást".

 

Miként az autó gyújtógyertyáit be kell állítani...

Ahhoz, hogy jól fusson a motor...

 

Ugyanúgy az életünket is akkor éljük simán és olajozottan...

 

Ha optimálisan állunk hozzá a különböző élethelyzetekhez.

 

 

                                                            €$@ß@

Önmagunk ellenére is...

Az életben az a legnagyobb boldogság...

Ha érezzük, hogy szeretnek bennünket...

Szeretnek önmagunkért
De leginkább szeretnek bennünket...

Önmagunk ellenére is...

€$@ß@