A Nők önértékelése az évek múlásával...

Hároméves korában a tükörbe néz...

Egy királynőt lát.

Nyolcévesen nézi magát...

Egy Hamupipőkét lát.

Tizenöt évesen megnézi magát...

Egy csúfságot lát...

„Mama, így nem mehetek suliba!”

Húszévesen megnézi magát...

Túl kövérnek vagy túl soványnak látja magát...

Túl síma vagy túl göndör a haja.
De azt állítja, nincs ideje ezzel foglalkozni...

És megy a dolgára.

Negyvenévesen így értékeli magát...

„Túl kövér vagyok, vagy túl sovány,
túl sima a hajam, vagy túl göndör”

De azt mondja...

„Legalább csinos vagyok”

Ennek ellenére megy a dolgára.

Ötvenévesen megnézi magát...
És azt állítja...

”Vagyok”

Mindenhova elmegy, ahová akar.

Hatvanévesen megnézi magát...
Azokra az emberekre gondol...
Akik már nem láthatják magukat a tükörben.

Elindul és meghódítja a világot.

Hetvenévesen megnézi magát...
Látja bölcsességet, a mosolyt és a sok tudást.

Elindul és örül az életnek.

Nyolcvanévesen nem törődik többé a tükörrel.
Fölveszi a hirtelen-vörös kalapját...

És Élvezi az életet.


                                                                €$@ß@