Valamilyen rejtélyes...
Számomra is megmagyarázhatatlan okból...
Volt, hogy azt képzeltem...
Az Életem, valójában egy regény.
Ahol a kezdődő, beteljesülő és elmúló szerelmek mindig mások...
S ahol, Én vagyok a regényhős.
A regényes szerelmek persze ritkák és múlékonyak...
Semmi közük egy tartós, életre szóló kapcsolathoz.
Maga a vágy, lehetetlenné teszi az igaz szövetséget.
Elrontja, kikezdi.
A lelkem mélyén tudom...
Örökké nem lehet szerelmes az ember.
Mégis ott lappang bennünk ez a különös szerelmi maximalizmus...
Más szóval a rettegés...
Megállapodunk, vagy megalkuszunk, valaki mellett..?
€$@ß@
