Volt, hogy Én sem kerestem az egyenes utat...
Hanem azt, mit megsebbzet szívem mutat.
Igaz, utam Rózsa mellett vezetett el...
Mit tudtam Én mit jelent... (A rózsához ne menj közel.)
Az illata kísértésbe vitt...
Megsebezvén lelkemet az a pici tövis.
S egy csepp vér, hófehér ruhámra hullot...
Ottmaradva örökre, kimoshatatlanul.
De Te mindig keresd az egyenes utat...
Melyet tiszta, borulatlan szíved mutat.
S ha utad rózsák között vezetne el...
A rózsához ne menj közel.
Bár az illata kísértésbe visz...
De megsebzi lelkedet a rózsán a tövis.
S ha egy csepp vér hófehér ruhádra hull...
Neked is ott marad, kimoshatatlanul.
€$@ß@
